Hol a boldogság mostanában? Barátságos meleg szobában.
2012 január 30. | Szerző: kisiren
Csábít a deres erdő, pedig most igazi tél lett, ahogy a mínuszok harapdálják arcunkat, szinte csontig hatol a fagy. Mégis, a természet ilyenkor is ezer arcával hívogat, mutatja magát, nézzünk szét nála.
Mély csend honol a tájon. Itt-ott valakik, a bátrabbak már metszik a szőlőt, tavaszra gondolnak. Egyébként kihalt a vidék. A hegy felé baktatva még elkísér a nap is, majd gondol egyet, s hirtelen elbújik.Szürke ködfátyol terül szét az égbolton, beterítve a napot is.
A hegy szélén riadt madarak adják a többiek tudtára, látogató jött, legyetek éberek. A sűrű bozótban fácánok hangoskodnak, lábnyomuk mutatja, merre van a fészkük, melyik bokorhoz járnak lakomázni.Korán térnek nyugovóra.
Nehéz a járás a megfagyott hóban, a jeges úton.Nem régen még ezernyi színnel csábított ez az erdő, most a fehér hó betakar, elrejt mindent.Feljutva a csúcsra, jó megpihenni, keresni az ismert helyeket, letekinteni a tisztásra, ahol csúszkáló túrázók élvezik a tél örömeit.Bóklászva az erdőben, a veszekedő hollók jelzik, figyelmeztetnek, hogy ők már lefekvéshez készülődnek, harcolnak a jó helyekért, az erdőben hamar beköszönt az este, nem szabad tovább maradni, indulni kell lefelé.
Ahogy recseg, ropog, morog a fagyos, jeges hó a csizma talpa alatt, fel-felrebben egy-egy meglapuló madár a bokrok közül, ijedten, csapdosva keres másik helyet.Egy fakopács még nem lakott jól, ütemes kopogásával veri fel az alkonyati csendet, de ő is hamar tovaszáll.
Ilyenkor még korán sötétedik.Kicsit félelmetes a kihalt, csendes határ.Az erdőből kiérve, a szürkeségben már csak a fehér hótakaró világít.Melege alatt álmodik a természet. Még pihennie kell. Január csizmájában kopog, fejére meleg kucsmát húzott, fehér bundát vett magára, együtt csúszkálunk, korcsolyázunk ,botorkálunk lefelé a kemény havon, jégen, közben fagyos, dermesztő, hideg leheletet fúj a vacogó világra.Most volna jó a szánkó, mekkorát lehetne itt ereszkedni, ezen a jeges úton lefelé.
A rétre leérve, egy fej nélküli hóember szalutál, mint érkezéskor,igaz fejét már a korábbi napok sugarai megették, de még áll, kezében szorítja a száraz ágat, jelezve, hogy itt gyerekek jártak, örömükben építették , örültek a téli varázsnak.
vadvirág
2012 január 29. | Szerző: kisiren
A bokor csontváztenyér…
Zivatar, hóvihar,
megjöttél,
szép idő, jó idő,
megszöktél.
A bokor csontváztenyér,
a hold rosszul kelt kenyér,
élesztőtlen, sápatag,
a mező hósivatag.
December, rossz ember,
csontunk fáj,
január, jaguár,
ne ugrálj.
Bármi balul ver a tél,
szegény jobb kéz mégis él,
forró levest kanalaz,
forralt bort is poharaz.
Zivatar, hóvihar,
távozzál,
döngető csúf idő,
változzál!
Weöres Sándor
vadvirág
2012 január 26. | Szerző: kisiren
Csodagyerek, csodamódszer, csoda csoda,…
Hányszor hallottunk már róluk, vártuk a beteljesedését, és valahogy általában elmaradt. Viszont lett helyette sok-sok apró siker, öröm, mely arra buzdított pedagógusokat, hogy érdemes keresni az újat, kísérletezni, próbálkozni , mert ösztönző eredmények mindig vannak.Hiszen minden szülő, pedagógus álma egy olyan csodálatos módszer felfedezése, mely lehetővé tenné, hogy a legkisebb energia ráfordításával, a legnagyszerűbb eredményeket érjék az iskolákban a gyerekek.Erre még sokáig várni kell…
Viszont lelkes pedagógusok jól tudják,/talán azóta, mióta oktatás-nevelés létezik/, hogy az alkalmazott módszerek helyes megválasztása nagyban befolyásolja az elérhető eredményt.
Így aztán a tanítás anyagától függően váltakozva alkalmazzák a frontális/osztály-,a csoport-, ill. az egyéni munkaformákat.Mindegyiknél a siker alapja, hogy a tanulók kellően motiváltak legyenek, maximálisan érdekelje őket a munka, kitartóan, örömmel végezzék azt, érvényesüljön az “én érted, te értem” közösségfejlesztő ereje,szemlélete.
E csoportok megszervezése a nevelőtől nagy körültekintést, tapintatot, alapos ismeretet , figyelmet kíván. A pozitív eredmény azonban soha nem marad el ! Ezért nagyon fontos minél gyakrabban, céltudatosan, következetesen alkalmazni. A befektetett energia sokszorosan megtérül, apró sikerekhez, örömökhöz vezet.
Ugyanígy a délutáni szabadidő helyes eltöltése, ami nagyon fontos abból a szempontból, hogy a gyerekeket kellően kikapcsolja, feltöltse, pihentesse, hogy a házi feladatait minél hatékonyabban tudja elvégezni.Ha egy azon iskolában a gyerek együtt gyakorolhatná a néptáncot/táncot, hangszeres zenét, sportot,… nem kellene ezerféle különórára mennie, mennyivel több ideje maradna szórakoztató, kedvenc tevékenységekre.
Pl. ilyenkor télen, a legkisebb iskola udvarán is lehet egy olyan helyet kialakítani, ahol a gyerekek szünetben, délután kedvükre csúszkálhatnak, korcsolyázhatnak, és ha még hó is van, szánkózhatnak, hócsatát vívhatnak, hóembert építhetnek,…Ezek a szezonális, aktuális események jelentik számukra a legnagyobb élményt, mert egyszerre sportolnak, szórakoznak, játszanak,és mindezt a legnagyobb örömmel teszik.Mert gyerekek…
vadvirág
mások írták…
2012 január 25. | Szerző: kisiren
Szeretem a könyvet, mert holt betűiben benne van minden, ami elmúlt, és minden, ami lesz.
—-
Szeretem a könyvet, és úgy nézek rá mindig, mint a csodára. Mint elmúlt
vagy élő lelkek néma- vagy hangosfilmjére, titkos jelekbe zárt örömére
vagy fájdalmára.
—-
Amikor felébredtem, már reggel járt a kertben. Leseperte az éjszakát a
völgyekbe, és megintette az órát, hogy jó lesz csendesebben
viselkedni… A szívem is elhalkult már, mint a többi órák, melyek csak
akkor járnak kemény léptekkel az idő útján, ha egyedül van az ember.
—-
Hiányzik a csend, ami minden mögött van, hiányzik a távolság és az
idő lassú ballagása, hiányoznak a hajnalok és az esték, hiányoznak a
vasárnapok és a hétköznapok, hiányzik az egész rét – mert hiányzik az
emberekből s a világból a béke.
—-
Máshol mindig jobb, de ezt a másholt soha elérni nem lehet, mint a
Jövőt se, mert abban a pillanatban Jelen lesz belőle, valóság,
kézzelfogható szürkeség, mert az a Máshol és az a Jövő mindig máshol van
és máskor.
—-
A berekben nincs protekció, és a tél nem ismer pótvizsgát. Itt állandóan
tudni kell az egész anyagot, mindennap felelni, súgni nem lehet, és
egyetlen rossz felelet az élet bukását jelenti.
—-
Odakint éjszaka van már: hallgatnak a fák, elült a szél a sötétség dús
párnáján, elpihentek a száraz levelek; halkan becsukta öreg naptárját az
emlékezet is, és csak az idő ballag a végtelenség néma országútján.
Fekete István
vadvirág
2012 január 22. | Szerző: kisiren
talpalatnyi fájdalom
tenyérnyi tiszta ég
tavaszra tiszta abroszon
terít virágot a rét
tavasszal én is ott leszek
ahol a madarak hazatérnek
tavasszal tiszta lesz a víz
égig érő az ének
Hervay Gizella
2012 január 22. | Szerző: kisiren
Úgy gondolj rám, mint egy virágra,
-szépre, amilyen sose voltam-
ha majd elmúltam…
-*-*-*-*-*-*-Kamarás Klára
2012 január 22. | Szerző: kisiren
Rejts magad a napsugárba
és fény leszel
rejtőzz el a föld porába
és bársony leszel
bújj virág szirmába
pillangó álmába
és boldog leszel
Őri István
2012 január 22. | Szerző: kisiren
Szél lengeti a kertet. Honnan fut a szél?
Távol, idegen hegyek közül,
hol más-szavu ember él.
Weöres Sándor
2012 január 22. | Szerző: kisiren
A havas táj óriási irka…
A havas táj óriási irka,
varjakkal és fákkal teleírva.
A betűk a fák fekete rajza,
s a varjak, mint pontok, ülnek rajta.
Minden napnak más a kézvonása,
a betűket szélvihar cibálja.
Felrepülnek a pontok időnként,
hol széjjelebb sodródnak, hol összébb.
Majd a végén károgva leszállnak,
új értelmet adva az írásnak.
Sorait a tél eképpen rója,
s fütyül rá, hogy van-e olvasója.
2012 január 31. | Szerző: kisiren
Oldal ajánlása emailben
X