Szél szórja szét a színes szavakat…

2011 december 17. | Szerző: kisiren |

 Az öreg tálaló

…fiókjaiban keresett valamit.Régi, szép bútordarab. Súlyos, nehéz fából készült valamikor. A múlt nagy ismerője.Jó néha megsimogatni, mert olyan szelíd, barátságos, vonzó.

Kincseket rejt ez a fiók is, ahogy rátalál egy babára .Emlékek jutnak az eszébe. Egy kislányról, akinek sokáig szenvedélye volt a babázás. Régi, pirinyó, csöpp saját ruhái vannak rajta. A kinőtt ruháiba szerette öltöztetni.Abban tologatta a babakocsijában, felvette, babusgatta, énekelt neki, becézgette. Mint az igaziaknak.

Az a kislány már jó ideje anyuka. De én még mindig látom szőke foncsijait a kis katicabogarakkal.Ahogy altatja babáját…

                                                        ———

A másik fiókban egy újabb játék kerül a kezembe.Ez volt a “mikrofonja”.Mert a másik szenvedély a műsor felolvasása, “bemondása” volt.

Látom magam előtt, ahogy megérkezik az iskolából, majd felveszi a felnőttől örökölt, finom fehér kiskosztümöt, lábára magassarkú, fehér szandált húz, retikült vesz elő, összeszedi a műsorújságokat, és levonul, beül egy szobába, majd mondja, és mondja a napi műsorokat. Egymás után többször ismételve, megunhatatlanul. Készül az életre. Képzeletben egy tévé dobozban ül, ott.ismerteti a programot.

Úgy tűnt akkor, hogy komolyan. Aztán másképp döntött.Pedig de szépen , artikuláltan, érthetően,tisztán tud/ott beszélni.

A kislány most is ott ül, műsort olvas…Aztán jön a barátnő, mennek a szomszéd játszótérre, a többi gyerekhez, a focizó tesóékhoz.

vadvirág