vadvirag
Minden, ami fontos,érdekes a számomra...

Csügged az ág, ejti leveleit.

2011 november 11. | Szerző:

2011., 11. 11.

Érdekes szám, de nem tartozik a kedvencek közé,

talán tulajdonságai miatt.


 Nézd, az üvegben e kis szürke por
hogyan pereg.
Hinnéd, hogy ember volt valamikor
és szeretett? 

Ben Jonson


Nemcsak érzem, de hallom, mint a hallomást:
a porlandó, percegve pergő perceket,
az elmúlást. 

Keszei István

vadvirág

Enyészet hava, 11. napja

Címkék:

2011 november 9. | Szerző:

Őszi napfényben járva...

Az egyik kastély kertjében sétálva olvasom a táblákra írt üzeneteket, közben gyönyörködöm a fák megmaradt levelei között átsütő kellemes napfény őszi játékában. Különös varázsa van , ahogy tömegesen hullnak, táncolnak körülötted a színes levelek, beborítva mindent, téged is. Bokáig járok a levélszőnyegben, élvezem puhaságát, szépségét.

Ideképzelem a hajdani gyerekeket, akik itt tanultak, okosodtak, játszottak, talán ilyen őszi napokon számháborúztak, bújocskáztak, hangos volt tőlük e szép és hatalmas park.

Hova lett az iskola belőle, hova lettek a gyerekek? Elvitte azt is a rendszerváltás. Most a kastély, mint oly sok többi társa, üresen árválkodik, nincs lakója. Az enyészet költözött belé is. Pedig hány gazdája volt az utóbbi években! Gazda? Talán ezt mégse lehetne mondani, mert a gazda legalább vigyázott volna rá. Így csak lakója…volt.

Az üzenetek  megszívlelendőek:


A szeretet által gazdagodjál,

a nehézségben növekedj,

további utadon kísérjen kitartás,

és ne feledd, hogy az emberi élet nagyon rövid,

ezért hát élj békében,

támogasd a fiatalokat,

tiszteld az időseket….

Milyen nyugalom van itt, ahol a csend zenéjét egy-egy harkály csapat, cinkepár vidám dala szakítja meg.No meg a fűrész búgó hangja, mely tudatja, e hatalmas parkban is vágják a fákat. Reméljük, ültetnek is helyette.

vadvirág

2011 november 8. | Szerző:

 “Levetette szép ruháit,

csendesen levetkezett,…”

/Petőfi Sándor /


…Ahogy a költő írta, sok-sok fa levette pompás őszi ruhakölteményét, hogy aztán kopáran állva aludhasson egy jót…tavaszig.

A reggeli ébredéskor figyelem, amint gyorsan kúszik föl az ég peremére a  hatalmas narancsgömb, jelezve, hogy ma is bearanyozza napunkat.

Ezernyi csillámló üveggyöngy tündököl ilyenkor a napfényben, mintha az éjszaka manói kiöntötték volna kosárkájukból szanaszét gyöngycseppjeiket, majd a melengető sugarak pillanatok alatt elvarázsolják őket. Volt, nincs.

Nagyokat nyújtóznak a fák is, álmosan ásítanak, majd a csúcsról elenged faanyóka pár sárga levelet, az pedig esésében maga alatt továbbsodor egy csomó levéltestvért.

Van közöttük, melyek zizegve sírnak, siratják biztos helyüket, és vannak olyanok, amelyek közben kacagva dudorásznak, örülnek a repülésnek, és a helyváltozásnak. 

-Menjetek! Ismerkedjetek az új világgal!- szól utánuk az öreg fa.-Tavasszal ne felejtsetek táplálni engem!-kéri őket, és már bóbiskolva lehajtja fejet. Pihenni tér.

Míg a sok színes levél nyüzsög a földön, anyjuk már csak álmában gondol rájuk.

Hosszú folyamat ez, amíg az elbocsájtás megtörténik. Fokozatosan készíti fel őket az elválásra, csökkenti a neki juttatott táplálékot, vizet, míg aztán azok elsárgulnak, olyanok lesznek, mint az aranyló napsugár, végül ágkezei nem fogják többé őket.

Lesz belőlük téli takaró, majd tavasszal táplálva a talajt, segítik a fákat, hogy újra felöltözködhessenek.

Milyen találó nevet adtak a Természetnek az év naptárában: Enyészet hava.

vadvirág

Szent Andás hava, 8. napja

2011 november 6. | Szerző:

 Ősz húrja zsong,

jajong, busong

a tájra,

s ont monoton

bút konokon,

és fájón.

/ P. Verlaine /

vadvirág

Címkék:

2011 november 3. | Szerző:

 

Az
elmúlt hetekben annyiszor szerettem volna megírni Neked, hogy mit
érzek, de soha sem tudtam megfogalmazni jól az érzéseimet. Talán azért
van ez így, mert már érzéseim sem nagyon maradtak…és mert van valaki más
is, akire gondolni szoktam…. Persze néha hiányzol még…nagyon. És néha
várlak még…, ahogy majd holnap is foglak várni…meg minden csütörtökön,
amíg csak élek…, de talán már csupán megszokásból. Nem értem, hogy mi
történik velem, mert most magam sem tudom, mit mondanék vagy csinálnék,
ha egy nap igazából el is jönnél…. Néhány hete még úgy éreztem, hogy
csak szeretnélek…, most pedig talán állnék csendben…és várnék…, magam
sem tudom, mire…talán csak egy ölelésre…vagy egy csókra…vagy néhány
szóra. Csak egyben vagyok biztos, hogy el soha nem küldenélek.

 Soha
nem mondtam ki Neked a szót, SZERETLEK, és talán csak ez az egyetlen
dolog, amit nagyon bánok, mert Te vagy az egyedüli, aki Iránt szerelmet
érzek, s akit igazán szerettem, még ha úgy hiszed, én csak gyűlölni
tudlak Téged. De most nem tudom azt sem, hogy ki tudnám-e vagy inkább
akarnám-e valaha még mondani Neked azt, hogy mit érzek és mennyire
SZERETLEK. Pedig ez az igazság…szeretlek és itt vagy a szívemben…, de
talán már csak valahol mélyen…. Fáj is még, ha eszembe jut, mégis
szeretném újra megélni azt a pillanatot, amikor azt mondod nekem ott,
abban a szobában, hogy SZERETLEK s közben átölelsz.
Amikor erre a percre gondolok, újra meg újra belehalok…valamibe, amiről
azt hittem, már nincsen. És tudod, el kellett volna mondanom Neked
akkor, hogy milyen sokat jelentesz nekem, s fontos lettél az életemben…,
hogy Te vagy az, akit őszintén szeretek…és soha el nem felejtek, és
soha nem akarom, hogy az a pillanatunk véget érjen. Annyi szépet éltünk
meg…, bárcsak ismét megfognád a kezemet és megcsókolnád a homlokomat
olyan finoman és gyengéden, mint ahogy annyiszor megtetted….

 

 Vannak
érzések, amik soha nem múlnak el…, akármennyire is akarom. Vannak
pillanatok, amiket soha nem felejtek el…, pedig ha tehetném, örökre
kitörölném az emlékeimből. S most, hogy így a levelem végére értem, rá
kell jöjjek, én mégis úgy érzem, nagyon szeretlek Téged….
Írta: owner_of_a_broken_heart
Címkék:

2011 november 3. | Szerző:

Ez már…

Ez már az ősz. Borzongva kél a nap.

Közeleg a rozsdaszínű áradat.

Zelk Zoltán

vadvirág

Címkék:

Ilyen az ember. Egyedüli példány.

2011 november 2. | Szerző:

 Bár…

…nem vagyok foci és focista rajongó,viszont  minden sportos játékot kedvelek, azért Ő mégis kivétel volt.

Mesteri játéka, szerénysége, no és elsősorban az, hogy sem mezét, sem hazáját nem cserélte el aktív idejében, ez különösen szimpatikussá tette.Kiváló játékos, nagyszerű ember volt. Példát mutató!

Nagyon sajnálom. Még adhatott volna egy-két jó tanácsot a követőinek.

vadvirág

2011 november 1. | Szerző:

NOVEMBER

Szent András hava- Őszutó- Enyészet hava

Nem búcsúzott, elment szótlan,…
 Juhász Gyula

Észrevétlenül
osont be a reggeli hideggel együtt.
Felkereste a temetőket, gyertyát gyújtott,
 közben kiskabátban mosolygott az emberekre.
Még integetett elődjének,
 Októbernek,
majd leült a parkba,
 a sárga színű fák alá megpihenni,
 gyönyörködni a levelek hullásában.
/vadvirág/

 Eljött már november didergő hónapja,
Hideg szele a fák ágait megcsapja.
Meghalva elhullnak a sárga levelek,
Játszadoznak vélek a kegyetlen szelek.

Csokonai Vitéz Mihály

2011-11-01

2011 november 1. | Szerző:

 Égi,

földi

álmuk

legyen csendes, békés, nyugodt,

ne zavarhassa meg soha

senki,

semmi.

Éljenek

bennünk,

velünk

tovább.

vadvirág

Frissebb bejegyzések »

Legutóbbi hozzászólások

Kategória

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!