Az
elmúlt hetekben annyiszor szerettem volna megírni Neked, hogy mit
érzek, de soha sem tudtam megfogalmazni jól az érzéseimet. Talán azért
van ez így, mert már érzéseim sem nagyon maradtak…és mert van valaki más
is, akire gondolni szoktam…. Persze néha hiányzol még…nagyon. És néha
várlak még…, ahogy majd holnap is foglak várni…meg minden csütörtökön,
amíg csak élek…, de talán már csupán megszokásból. Nem értem, hogy mi
történik velem, mert most magam sem tudom, mit mondanék vagy csinálnék,
ha egy nap igazából el is jönnél…. Néhány hete még úgy éreztem, hogy
csak szeretnélek…, most pedig talán állnék csendben…és várnék…, magam
sem tudom, mire…talán csak egy ölelésre…vagy egy csókra…vagy néhány
szóra. Csak egyben vagyok biztos, hogy el soha nem küldenélek.

 Soha
nem mondtam ki Neked a szót, SZERETLEK, és talán csak ez az egyetlen
dolog, amit nagyon bánok, mert Te vagy az egyedüli, aki Iránt szerelmet
érzek, s akit igazán szerettem, még ha úgy hiszed, én csak gyűlölni
tudlak Téged. De most nem tudom azt sem, hogy ki tudnám-e vagy inkább
akarnám-e valaha még mondani Neked azt, hogy mit érzek és mennyire
SZERETLEK. Pedig ez az igazság…szeretlek és itt vagy a szívemben…, de
talán már csak valahol mélyen…. Fáj is még, ha eszembe jut, mégis
szeretném újra megélni azt a pillanatot, amikor azt mondod nekem ott,
abban a szobában, hogy SZERETLEK s közben átölelsz.
Amikor erre a percre gondolok, újra meg újra belehalok…valamibe, amiről
azt hittem, már nincsen. És tudod, el kellett volna mondanom Neked
akkor, hogy milyen sokat jelentesz nekem, s fontos lettél az életemben…,
hogy Te vagy az, akit őszintén szeretek…és soha el nem felejtek, és
soha nem akarom, hogy az a pillanatunk véget érjen. Annyi szépet éltünk
meg…, bárcsak ismét megfognád a kezemet és megcsókolnád a homlokomat
olyan finoman és gyengéden, mint ahogy annyiszor megtetted….

 Vannak
érzések, amik soha nem múlnak el…, akármennyire is akarom. Vannak
pillanatok, amiket soha nem felejtek el…, pedig ha tehetném, örökre
kitörölném az emlékeimből. S most, hogy így a levelem végére értem, rá
kell jöjjek, én mégis úgy érzem, nagyon szeretlek Téged….