Nézd csak a tájat, de szépen õszül.

2011 október 10. | Szerző: kisiren

 Halld a hulló lomb sohajját,
Bús és mégis oly szelíd,
Nézd a napfény ragyogását,
Bágyadt, mégis melegít.

Gyulai Pál

vadvirág

Nézd csak a tájat, de szépen õszül.

2011 október 9. | Szerző: kisiren

Szürke ég, őszies…
Ősz, ősz ne siess!
Ne kergesd el a nyarat,
A meleg fényt, sugarat.

 Ezen a hűvös, de napos októberi vasárnap is jó felkapaszkodni a hegytetőre, ott megállni, s míg a tüdődbe beszívod a friss levegőt, ámulattal csodálni az őszi erdő szépségét, ahogy  a szemben lévő hegyek integetnek , hívogatnak, csalogatnak.

Közben a meg-megélénkülő szél pörgeti rád a sárga leveleket, azok az utolsó táncukat járva, még dalolnak neked, keringőt járva. Te pedig csak állsz, nézed a természet csodálatos összhangját, és nem tudsz betelni a látvánnyal…

Fogy a fény, fogy a nyár,
Hideg szél fujdogál,
Hideg szél, őszies…
Ősz, ősz ne siess!

Heltai Jenő

vadvirág

Elaludni készül a nyár…

2011 október 6. | Szerző: kisiren

 Rövidebb, rövidebb lesz a napnak útja,
És hosszúkat alszik rá, midőn megfutja.

Arany János

Leült a padra, kicsit megpihen. Közben szemlélődik. Mióta megérkezett, ismerkedik a tájjal. Pár napja még e padon Szeptember ücsörgött, elmerengve az elmúlt időkön. Azóta az időszekere már őt is messzire repítette, nem maradt más utána , csak az emléke.

De Október még vár. Hagyja, hogy a nyár utolsó leheletéig élvezze az emberek szeretetét. Közben egyre gyakrabban teregeti ránk szürke fátyolát, melyet már kicsomagolt bőröndjéből.Reggelente fúj egy kis párát a völgyekbe, de egyébként hagyja a napsugár zavartalan játékát élvezni.

Néha egy-egy sárga levél már a fejére esik, jelezve, ha nagyot fújna a levegőbe, bizony beterítene mindent az elszáradt levelekkel. De még vár.Még ő is megcsodálja az itt-ott nyíló virágokat, aztán arra gondol: -Milyen jó, hogy nem ismeritek előre sorsotokat!Élvezzétek még a langyos , simogató napsugarakat!

Akárcsak e pici harsonás, aki talán egy csíz? Nem tudni, mert úgy elbújik a lombok között, csak éles hangján fuvolázza a szépséges dallamokat. Talán ő így búcsúzik a nyártól.

Aztán arra gondol, hogy valamikor e napon mennyi ártatlan hős vére áztatta e földet, kiknek bűne az volt, hogy szerették hazájukat.

vadvirág

Őszhó,6. napja

2011 október 2. | Szerző: kisiren

 Megfontolandó szavak az öregedésről*

Egy
nap, egy fiatal barátnőm azt kérdezte tőlem, milyen érzés öregedni.
Meghökkentem kérdésén, mert én sosem gondoltam arra, hogy öreg lennék.
Az ifjú hölgy, látván reakciómat, rögtön zavarba jött, de megmagyaráztam
neki,hogy számomra ez egy érdekes kérdés, elgondolkodom rajta és majd
később válaszolok neki.

Végül is úgy döntöttem, hogy az öregedés egy ajándék.

Tulajdonképpen
életemben most lehetek először az, aki mindig is szerettem volna
lenni. . Persze, nem a testem! Időnként én is kétségbeesem a ráncaim, a
táskás szemem, a megereszkedett fenekem miatt. És gyakran meghökkenek
azon az öreg nőn, aki visszanéz rám a tükörből /aki pont úgy néz ki,
mint az anyám/, de nem sokáig gyötrődöm ezek felett.

Sosem
cserélném el az én nagyszerű életemet, a szerető családomat, az én
csodálatos barátaimat a kevésbé ősz hajért vagy egy feszes hasért.
Ahogy korosodtam, egyre kedvesebb lettem a magam számára és kevésbé
kritikus
magammal szemben. A saját barátommá váltam. Nem tolom le
magam, ha több süteményt eszem a kelleténél, vagy nem vetem be az
ágyat, vagy megveszem azt a virágtartót az erkélyre, amire semmi
szükség nincs, de jól néz ki.
Felhatalmazva érzem magam, hogy élvezkedjek, hogy rendetlen legyek, hogy extravagáns legyek.

Annyiszor
megéltem, hogy legkedvesebb barátaim idő előtt elmennek; mielőtt még
megérték volna azt a szabadságot, amit az öregség hoz magával.

Ki törődik azzal, hogy hajnali 4 -ig olvasok, vagy játszom a computeren?

Táncolhatok a régi muzsikára, ha úgy tartja a kedvem és sírhatok a régi szerelem emlékén…..és meg is teszem.

Sétálok
a vízparton egy olyan fürdőruhában, amiben kidomborodnak a
testrészeim, és önfeledten vetem bele magam a hullámokba, ha jól esik,
és nem törődöm a motorcsónakokból rám vetett sajnálkozó
pillantásokkal.Ők is lesznek öregek.

Tudom, persze, azt is,
hogy időnként feledékeny vagyok. És hát van is néha mit, elfelejteni az
életből. De azért a legfontosabb dolgokra emlékszem.

Hát igen,
életem során azért megtört néhányszor a szívem. Hogyne tört volna meg,
amikor elveszítesz valakit, akit szerettél, amikor egy gyerek szenved,
vagy elüti a cicádat egy autó? De a megtört szív az, ami erőt ad és
megértést és részvétet kelt. Egy olyan szív, mely sosem szenvedett,
érzéketlen maradt minden iránt, az sosem fog örömöt érezni a tökéletlenség felett.

Én
nagyon boldog vagyok, hogy elég soká éltem ahhoz, hogy megőszülhessek,
hogy a fiatalos nevetésem mély ráncokat mart az arcomra. Oly sokan
vannak,
akik soha nem nevettek és oly sokan, akik nem érték meg, hogy ősz hajszálaik legyenek.

Ahogy
múlnak az évek, úgy egyre könnyebb pozitív lenni. Egyre kevesebbet
kell törődni azzal, mit gondolnak mások. . .Én nem teszek fel magamnak
se kérdéseket. Ráadásul fenntartom magamnak a jogot, hogy ne legyen
igazam.

Nos, válaszolva ifjú barátnőm kérdésére, elmondhatom,
hogy nem bánom, hogy öregszem. Szabaddá tesz. Szeretem azt, akivé
váltam. Nem akarok örökké élni, de amíg itt vagyok, nem fecsérlem
olyanra az időmet, mint, hogy mi
lett volna ha… vagy azon izgassam magam, mi lesz majd. És minden áldott nap eszem édességet /már ha kedvem van hozzá/.

Szeretettel ajánlom a fenti gondolatokat  kor- és kórtársaimnak.

És ajánlom még, hogy mindig nevessetek a saját hülyeségeiteken, mert a nevetés az élet legnagyobb adománya.

Őszbe csavarodott a természet feje…

2011 október 1. | Szerző: kisiren

Október

Magvető hava, Őszhó

Radnóti Miklós: Október 

 Csendesen érkezett, szinte lábujjhegyen lépegetett a harmatos füvön, aztán leült a padra, testvére mellé, hogy kipihenje az utazás fáradalmait.

Hosszasan beszélgettek. Szeptember elmesélte legkedvesebb élményeit, majd lassan elköszöntek, búcsút intve egymásnak.

Körülnézett. Mindenütt szomorú, búslakodó virágokat látott. Sajnálta őket.Aztán felébredt álmából a nap is, nyújtózott egy jó nagyot, majd befűtött a kályhába.- Jól esik még ez a nyárias meleg! – gondolta, majd elsietett a szüretelők után.

Ő pedig kedvesen bekopogtatott a házak ajtaján, ablakán, tudatva, hogy megérkezett az új vendég, Október.

vadvirág

2011., Magvető hava, első napja