Virág a végtelenben
2011 október 19. | Szerző: kisiren
Virág a végtelenben –
Szirom-szemedben csillag-utak.
Virágillattal árasztja el a föld
a lebegő világokat.
A végtelenben egy virág
az élet súlyos illatát
hordja világok végtelen,
illattalan, élettelen
sorában, sorsa illanó,
s halálában is fogható.
A végtelenben egy virág
felfogják-e illatát?
Illata: ének,
sugárzó ember-élet.
Hervay Gizella
vadvirág
Nézd csak a tájat, de szépen õszül.
2011 október 18. | Szerző: kisiren
A húsos palacsinta töltése közben vidám fuvolázásra leszek figyelmes. Mintha valaki nézne az ablakon át, figyelné a tekerés fortélyát.
-Szép napot!- köszöntenek az orgonabokorról a lesben álló cinkék.-Hogy vagy? -kérdezik, és már dalolásznak tovább.Jelezve, hogy újra itt az idő, az emberek segítségére, jó indulatára lesz szükségük, itt az ideje a madáretetők kirakásának.
-Hol jártatok a nyáron?-faggatom őket, majd egymás szavába vágva mesélik nyári kalandjaikat.
Jó őket ismét látni, hallgatni, ahogy bájosan zenélnek tovább.
Nézem a szomorú kertet, ahogy reggelre a mínuszok megtépázták a fák, bokrok ruháit, a megfagyott levelek bánatosan várják Szélúrfi feltámadását, hogy végleg leszaggassa őket szülőanyjukról.
De a megérkezett vendégek azt súgják, lesz minek örülni a természetben ezután is, hiszen máris jóval enyhébb az idő, kellemes ez a langyosodó napsütés.
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
/ Petőfi Sándor /
vadvirág
Őszbe csavarodott a természet feje…
2011 október 18. | Szerző: kisiren
Tán erre, tán arra… tán a kőkeresztre,
Mely egy kis domb alján földbe volt eresztve?
Sem erre, sem arra: Toldit, az öreget
Nézte, hogyan térdel a sír dombja megett.
Nincsen már hajának egy fekete szála,
Öveig lenyúlik szép ezüst szakálla,
Szép fehér szakálla, melyet, amig térdel,
Kebelére kulcsol összefont kezével.
5
Imádkozik ottan csendesen és mélán,
Néha egy könny csillog szeme alsó héján,
Néha, de csak ritkán, megmoccan az ajka,
Ám egy hang, mi nem sok, annyi sincsen rajta.
Feje felett átment a zimankós élet,
Tele most hideg, de csendes tiszta tél lett,
Három éve már, hogy nem az udvart lesi,
Hanem a megígért jobb hazát keresi.
Arany János
vadvirág
Itt van az ősz, itt van újra…
2011 október 17. | Szerző: kisiren
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Az októberi napsugár még kellemesen simogat, szórja ránk melegét az erdei kiránduláson, de beljebb haladva , a sötét lombok árnyékában , már kicsit hűvösebb az idő. Itt aztán lehet gyönyörködni a fény és árny játékában, ahogy a lombok között besurranó napfény játszik a természettel, a kirándulókkal.Sokáig lehet gyönyörködni benne, majd kifelé indulva, az út vége felé, micsoda fénykapu várja a látogatót, hiszen az összeboruló, még sűrű ágak, szinte alagutat formálnak az arra járók fölött.
Az erdő szélén ezernyi színben pompáznak a levelek. Megunhatatlanok, mind-mind ámulatba ejt szépségével.Amott lángoló, dércsípte csipkebogyó kínálja magát fenséges lekvárnak, teának,emitt Bice-bóca hamvas, kék színű eledele csalogtat.Az erdő asztala még terített. Bőséges lakomát nyújt lakóinak.
Mindenütt éneklő,daloló madarak fogadják, kísérik a természetet kedvelő vendégeket.Nem tágítanak, egymásnak harsogják, hogy idegenek járnak a felségterületükön.
Megzörren a száraz levél, egy fürge gyík megtorpan, mozdulatlanul figyel, testének színe teljesen beleolvad környezetébe, lefényképezném, de tudom, hogy már a mozdulatra is elmenekül, így kihagyom inkább a pillanatot, csak tovább figyelhessem éberségét.
Az erdő szélén élénkebb a légmozgás, egy faanya épp most rázza meg sárga levélruháját, és a milliónyi apró levél keringve röpül szét a füvön.
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
Petőfi Sándor
-Menjetek!-biztatja őket famama– Ismerkedjetek a világgal, majd tápláljatok, hogy jövő tavasszal újra színes ruhába öltözhessek!-szól utánuk, majd ismét kiegyenesedik és ásít egy nagyot. De azért félszemmel még lesi, hogyan élnek tovább levélkéi.
Messziről egy kis harang szól, ebédidőt jelez, de ez ilyenkor nem számít. Élvezni kell a kellemes ősz minden pillanatát, ahogy csábít, hív, gyönyörűséges festett arcával…
vadvirág
2011 október 17. | Szerző: kisiren
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
Petőfi Sándor
2011 október 17. | Szerző: kisiren
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Petőfi Sándor
Őszbe csavarodott a természet feje…
2011 október 16. | Szerző: kisiren
Aranypénzét a megrohant,
riadó bükk jajgatva szórja.
A csapkodott, habos patak
piros levelek úsztatója.
Áprily Lajos
vadvirág
2011., Magvető hava, 16.napja
Elaludni készül a nyár…
2011 október 14. | Szerző: kisiren
Hervad már ligetünk, s díszei hullanak,
Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.
Berzsenyi Dániel
Egyre jobban tűnik a nyár. Léptei messze járnak, csak egy-egy emlékképben tér vissza.Lassan mindent beborít szürkés fátyolával az ősz, de azért a nap még itt-ott átsüt rajta.Igaz, egyre erőtlenebbül. Hiába.Gyengül ő is .
A fák alatt a parkban a padok is elcsendesedtek.Némán várják a telet.Lelkükben őrzik még a gyerekek kacaját, a párok suttogását, anyóka, apóka halk szavú beszélgetéseit, vagy révedező hallgatásukat. Csak a szél muzsikája szórakoztatja őket. Néha dudorásznak vele, gyönyörködve nézik a szélben táncoló színes levelek önfeledt táncát, majd egyet-egyet hellyel kínálnak, örülve a vendégnek, hogy van kivel beszélgetniük.Közben mosolyogva nézik a gesztenyét szedő gyerekeket, akik boldogok minden barna hajú termésnek, mert lesz miből készíteniük varázslatos Makk Marcit és Makk Marcsit, akikkel kedvükre játszhatnak.
Aztán elpihen a park, ők pedig arcukat a gyengülő napfény felé fordítják, hiszen ki tudja , mit hoz a holnap: langy meleget, esőt vagy havat…
vadvirág
Őszbe csavarodott a természet feje…
2011 október 11. | Szerző: kisiren
Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az úton
Tréfás falevelek.
Ady Endre
A napokban a hegyekben gyönyörködtem a színes levelek hullásában, ahogy fel-felerősödött a levegő mozgása, a levelek annak megfelelően, hol tömegesen, hol kevesebben, röpültek, táncoltak, keringőztek az őszi napsütésben. Ahogy a szél muzsikált nekik, úgy táncoltak.
Ilyenkor nem tudok betelni a látványukkal, ahogy hallgatom jajkiáltásukat, zümmögő, nyöszörgő panaszukat, könyörgésüket, vagy éppen búcsúdalukat, ahogy fa mamácskájuktól elköszönnek dalukkal.
Most a szőlőcsipegetés közben csak egy-kettő táncikál körülöttem, de a többi is hamarosan követi őket.
Különös hangulata van az őszi kertnek. Mindig felidézem azokat a kerteket, ahol hosszú időt töltöttem, emlékük belém ivódott.Még most is bennem él a mindennapi hullott szilva szedése a cefrébe, amit aztán jól megdöngöltünk egy fabunkóval, hogy a levét minél jobban kiadja, annak az édeskés , finom illatát most is érzem itt a levegőben.
Imádom/tam a sokféle gyümölcsöt, egyik finomabb, mint a másik, nem lehet betelni velük.Most a szőlőt ketten esszük, mert besegít a kutyus is, neki is nagy kedvence.
Eszembe jut ilyenkor a földeken dolgozó, magvető ember, aki a jól előkészített talajba már elbújtatja a magvakat, gondosan , meleg takaróval betakarja, hogy kikeljen, majd aludjon télen a hó alatt, hogy a termést jövőre betakaríthassa.
Valahogy ez történik ott is, ahol a nevelő eddig előkészítette a “jó talajt”, majd lassan elveti a magjait a betűknek, számoknak. Apró, pici magok ezek is, de ha gondosan előkészített talajba kerülnek, ápolják, jó gazda módjára nevelgetik, azok is kikelnek, terebélyesednek, nőnek, növögetnek, aztán gyümölcse majd annak is beérik, és leszüretelhető. Mint ez a szőlő a kezemben.
De addig sok-sok munka van vele…
vadvirág
2011., Magvető hava, 11. napja
2011 október 20. | Szerző: kisiren
Iskola, iskola…
Szegény, fagyoskodó gyerekek.Hogy lehet egy kicsi gyereket így tanítani, elgémberedett ujjakkal, pl. írni?
Próbálják meg a felnőttek, milyen az!
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X