Fényt, krizantémet, dalt, harmatot
Lelkemben vígan elringatok,
Megszépül lassan, ami rég volt,
De ez már októberi égbolt!
Juhász Gyula
Öreg fák alatt sétálni,
élvezni, ahogy hatalmas lombkoronája betakar,
szinte simogat, óv,
csodálni szebbnél szebb ruhájukat,
őszi színes pompájukat,
s nézni, ahogy útjára bocsájtják levélkéiket,
melyek egyre ráncosabbak lesznek,
és zizegve sírnak, jajgatnak.
Meg-megállok,
eltűnődöm…
Változnak az évszakok,
változik a táj,
minden.
Múlik az élet.
vadvirág