A napokban mókás jelenetre lettem figyelmes, szőlőcsemegézés közben.
A dézsmáló darazsak a hideg , fagyos időben sem akarnak/tudnak lemondani egyik őszi csemegéjükről, a finom, mézédes szőlőről, így a következő dolgot fundálták ki:
Kicsi köröket vájnak a szőlőszembe, ott elkezdik szívni az édes nedvet, majd amikor már beleférnek ők is, bebújnak a szembe, így védve vannak a hidegtől, és kedvükre lakomázhatnak.
Igen ám, de nem lehet őket onnan ki sem zavarni, mert általában az édes , cukros létől kábulatban vannak, így vaktában , imbolyogva próbálnak repülni, de csak kóvályognak, mint a részeg ember.Még az is lehet, hogy az éjszakát is a szemekben töltik, aztán reggelre kicsit kijózanodnak, majd nappal újra folytatják az “italozást”.
Különös, humoros látvány a sok tudattalan, beszívott darazsak látványa.Nincs zsongás, nem kell félni a csípésüktől, mert fogalmuk sincs a környező világról.Kihasználják a lehetőséget, mulatoznak még, amíg szőlőt találnak a tőkén.
vadvirág