2011 október 20. | Szerző: kisiren |

A napokban  mókás jelenetre lettem  figyelmes, szőlőcsemegézés közben.

A dézsmáló darazsak a hideg , fagyos időben sem akarnak/tudnak lemondani egyik őszi csemegéjükről, a   finom,  mézédes szőlőről, így a következő dolgot fundálták ki:

Kicsi köröket vájnak a szőlőszembe, ott elkezdik szívni az édes nedvet, majd amikor már beleférnek ők is, bebújnak a szembe, így védve vannak a hidegtől, és kedvükre lakomázhatnak.

Igen ám, de nem lehet őket onnan ki sem zavarni, mert általában az édes , cukros létől  kábulatban vannak, így vaktában , imbolyogva  próbálnak  repülni, de csak kóvályognak, mint a részeg ember.Még az is lehet, hogy az éjszakát is a szemekben töltik, aztán reggelre kicsit kijózanodnak, majd nappal újra folytatják az “italozást”.

Különös, humoros  látvány a sok tudattalan, beszívott darazsak látványa.Nincs zsongás, nem kell félni a csípésüktől, mert fogalmuk sincs a környező világról.Kihasználják a lehetőséget, mulatoznak még, amíg  szőlőt találnak a tőkén.

vadvirág