Itt van az ősz, itt van újra…

2011 október 17. | Szerző: kisiren |

 Az októberi napsugár még kellemesen simogat, szórja ránk melegét az erdei kiránduláson, de beljebb haladva , a sötét lombok árnyékában , már kicsit hűvösebb az idő. Itt aztán lehet gyönyörködni a fény és árny játékában, ahogy a lombok között besurranó napfény játszik a természettel, a kirándulókkal.Sokáig lehet gyönyörködni benne, majd kifelé indulva, az út vége felé, micsoda fénykapu várja a látogatót, hiszen az összeboruló, még sűrű ágak, szinte alagutat formálnak az arra járók fölött.

Az erdő szélén ezernyi színben pompáznak a levelek. Megunhatatlanok, mind-mind ámulatba ejt szépségével.Amott lángoló, dércsípte csipkebogyó kínálja magát fenséges lekvárnak, teának,emitt  Bice-bóca hamvas, kék színű eledele csalogtat.Az erdő asztala még terített. Bőséges lakomát nyújt  lakóinak.

Mindenütt éneklő,daloló madarak fogadják, kísérik a természetet kedvelő vendégeket.Nem tágítanak, egymásnak harsogják, hogy idegenek járnak a felségterületükön.

Megzörren a száraz levél, egy fürge gyík megtorpan, mozdulatlanul figyel, testének színe teljesen beleolvad környezetébe, lefényképezném, de tudom, hogy már a mozdulatra is elmenekül, így kihagyom inkább a pillanatot, csak tovább figyelhessem éberségét.

Az erdő szélén élénkebb a légmozgás, egy faanya épp most rázza meg  sárga levélruháját, és a milliónyi apró levél keringve röpül szét a füvön.

-Menjetek!-biztatja őket famama– Ismerkedjetek a világgal, majd tápláljatok, hogy jövő tavasszal újra színes ruhába öltözhessek!-szól utánuk, majd ismét kiegyenesedik és ásít egy nagyot. De azért félszemmel még lesi, hogyan élnek tovább levélkéi.

Messziről egy kis harang szól, ebédidőt jelez, de ez ilyenkor nem számít. Élvezni kell a kellemes ősz minden pillanatát, ahogy csábít, hív, gyönyörűséges festett arcával…

vadvirág