Hervad már ligetünk, s díszei hullanak,
Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.
Berzsenyi Dániel
Egyre jobban tűnik a nyár. Léptei messze járnak, csak egy-egy emlékképben tér vissza.Lassan mindent beborít szürkés fátyolával az ősz, de azért a nap még itt-ott átsüt rajta.Igaz, egyre erőtlenebbül. Hiába.Gyengül ő is .
A fák alatt a parkban a padok is elcsendesedtek.Némán várják a telet.Lelkükben őrzik még a gyerekek kacaját, a párok suttogását, anyóka, apóka halk szavú beszélgetéseit, vagy révedező hallgatásukat. Csak a szél muzsikája szórakoztatja őket. Néha dudorásznak vele, gyönyörködve nézik a szélben táncoló színes levelek önfeledt táncát, majd egyet-egyet hellyel kínálnak, örülve a vendégnek, hogy van kivel beszélgetniük.Közben mosolyogva nézik a gesztenyét szedő gyerekeket, akik boldogok minden barna hajú termésnek, mert lesz miből készíteniük varázslatos Makk Marcit és Makk Marcsit, akikkel kedvükre játszhatnak.
Aztán elpihen a park, ők pedig arcukat a gyengülő napfény felé fordítják, hiszen ki tudja , mit hoz a holnap: langy meleget, esőt vagy havat…
vadvirág