Őszbe csavarodott a természet feje…

2011 október 11. | Szerző: kisiren |

 Elért az Ősz és súgott valamit,
Szent Mihály útja beleremegett,
Züm, züm: röpködtek végig az úton
Tréfás falevelek.

Ady Endre

A napokban a hegyekben gyönyörködtem a színes levelek hullásában, ahogy fel-felerősödött a levegő mozgása, a levelek annak megfelelően, hol tömegesen, hol kevesebben,  röpültek, táncoltak, keringőztek az őszi napsütésben. Ahogy a szél muzsikált nekik, úgy táncoltak.

Ilyenkor nem tudok betelni a látványukkal, ahogy hallgatom jajkiáltásukat, zümmögő, nyöszörgő panaszukat, könyörgésüket, vagy éppen búcsúdalukat, ahogy fa mamácskájuktól elköszönnek dalukkal.

Most a szőlőcsipegetés közben csak egy-kettő táncikál körülöttem, de a többi is hamarosan követi őket.

Különös hangulata van az őszi kertnek. Mindig felidézem azokat a kerteket, ahol hosszú időt töltöttem, emlékük belém ivódott.Még most is bennem él a mindennapi hullott szilva szedése a cefrébe, amit aztán jól megdöngöltünk egy fabunkóval, hogy a levét minél jobban kiadja, annak az édeskés , finom  illatát most is érzem itt a levegőben.

Imádom/tam a sokféle gyümölcsöt, egyik finomabb, mint a másik, nem lehet betelni velük.Most a szőlőt ketten esszük, mert besegít a kutyus is, neki is nagy kedvence.

Eszembe jut ilyenkor a földeken dolgozó, magvető ember, aki a jól előkészített talajba már elbújtatja a magvakat, gondosan , meleg takaróval betakarja, hogy kikeljen, majd aludjon télen a hó alatt, hogy a termést jövőre betakaríthassa.

Valahogy ez történik ott is, ahol a nevelő eddig előkészítette a “jó talajt”, majd lassan elveti a magjait a betűknek, számoknak. Apró, pici magok ezek is, de ha gondosan előkészített talajba kerülnek, ápolják, jó gazda módjára nevelgetik, azok is kikelnek, terebélyesednek, nőnek, növögetnek, aztán gyümölcse majd annak is beérik, és leszüretelhető. Mint ez a szőlő a kezemben.

De addig sok-sok munka van vele…

vadvirág

2011., Magvető hava, 11. napja