Elaludni készül a nyár…

2011 október 6. | Szerző: kisiren |

 Rövidebb, rövidebb lesz a napnak útja,
És hosszúkat alszik rá, midőn megfutja.

Arany János

Leült a padra, kicsit megpihen. Közben szemlélődik. Mióta megérkezett, ismerkedik a tájjal. Pár napja még e padon Szeptember ücsörgött, elmerengve az elmúlt időkön. Azóta az időszekere már őt is messzire repítette, nem maradt más utána , csak az emléke.

De Október még vár. Hagyja, hogy a nyár utolsó leheletéig élvezze az emberek szeretetét. Közben egyre gyakrabban teregeti ránk szürke fátyolát, melyet már kicsomagolt bőröndjéből.Reggelente fúj egy kis párát a völgyekbe, de egyébként hagyja a napsugár zavartalan játékát élvezni.

Néha egy-egy sárga levél már a fejére esik, jelezve, ha nagyot fújna a levegőbe, bizony beterítene mindent az elszáradt levelekkel. De még vár.Még ő is megcsodálja az itt-ott nyíló virágokat, aztán arra gondol: -Milyen jó, hogy nem ismeritek előre sorsotokat!Élvezzétek még a langyos , simogató napsugarakat!

Akárcsak e pici harsonás, aki talán egy csíz? Nem tudni, mert úgy elbújik a lombok között, csak éles hangján fuvolázza a szépséges dallamokat. Talán ő így búcsúzik a nyártól.

Aztán arra gondol, hogy valamikor e napon mennyi ártatlan hős vére áztatta e földet, kiknek bűne az volt, hogy szerették hazájukat.

vadvirág

Őszhó,6. napja