Egy
nap, egy fiatal barátnőm azt kérdezte tőlem, milyen érzés öregedni.
Meghökkentem kérdésén, mert én sosem gondoltam arra, hogy öreg lennék.
Az ifjú hölgy, látván reakciómat, rögtön zavarba jött, de megmagyaráztam
neki,hogy számomra ez egy érdekes kérdés, elgondolkodom rajta és majd
később válaszolok neki.

Végül is úgy döntöttem, hogy az öregedés egy ajándék.

Tulajdonképpen
életemben most lehetek először az, aki mindig is szerettem volna
lenni. . Persze, nem a testem! Időnként én is kétségbeesem a ráncaim, a
táskás szemem, a megereszkedett fenekem miatt. És gyakran meghökkenek
azon az öreg nőn, aki visszanéz rám a tükörből /aki pont úgy néz ki,
mint az anyám/, de nem sokáig gyötrődöm ezek felett.

Sosem
cserélném el az én nagyszerű életemet, a szerető családomat, az én
csodálatos barátaimat a kevésbé ősz hajért vagy egy feszes hasért.
Ahogy korosodtam, egyre kedvesebb lettem a magam számára és kevésbé
kritikus
magammal szemben. A saját barátommá váltam. Nem tolom le
magam, ha több süteményt eszem a kelleténél, vagy nem vetem be az
ágyat, vagy megveszem azt a virágtartót az erkélyre, amire semmi
szükség nincs, de jól néz ki.
Felhatalmazva érzem magam, hogy élvezkedjek, hogy rendetlen legyek, hogy extravagáns legyek.

Annyiszor
megéltem, hogy legkedvesebb barátaim idő előtt elmennek; mielőtt még
megérték volna azt a szabadságot, amit az öregség hoz magával.

Ki törődik azzal, hogy hajnali 4 -ig olvasok, vagy játszom a computeren?

Táncolhatok a régi muzsikára, ha úgy tartja a kedvem és sírhatok a régi szerelem emlékén…..és meg is teszem.

Sétálok
a vízparton egy olyan fürdőruhában, amiben kidomborodnak a
testrészeim, és önfeledten vetem bele magam a hullámokba, ha jól esik,
és nem törődöm a motorcsónakokból rám vetett sajnálkozó
pillantásokkal.Ők is lesznek öregek.

Tudom, persze, azt is,
hogy időnként feledékeny vagyok. És hát van is néha mit, elfelejteni az
életből. De azért a legfontosabb dolgokra emlékszem.

Hát igen,
életem során azért megtört néhányszor a szívem. Hogyne tört volna meg,
amikor elveszítesz valakit, akit szerettél, amikor egy gyerek szenved,
vagy elüti a cicádat egy autó? De a megtört szív az, ami erőt ad és
megértést és részvétet kelt. Egy olyan szív, mely sosem szenvedett,
érzéketlen maradt minden iránt, az sosem fog örömöt érezni a tökéletlenség felett.

Én
nagyon boldog vagyok, hogy elég soká éltem ahhoz, hogy megőszülhessek,
hogy a fiatalos nevetésem mély ráncokat mart az arcomra. Oly sokan
vannak,
akik soha nem nevettek és oly sokan, akik nem érték meg, hogy ősz hajszálaik legyenek.

Ahogy
múlnak az évek, úgy egyre könnyebb pozitív lenni. Egyre kevesebbet
kell törődni azzal, mit gondolnak mások. . .Én nem teszek fel magamnak
se kérdéseket. Ráadásul fenntartom magamnak a jogot, hogy ne legyen
igazam.

Nos, válaszolva ifjú barátnőm kérdésére, elmondhatom,
hogy nem bánom, hogy öregszem. Szabaddá tesz. Szeretem azt, akivé
váltam. Nem akarok örökké élni, de amíg itt vagyok, nem fecsérlem
olyanra az időmet, mint, hogy mi
lett volna ha… vagy azon izgassam magam, mi lesz majd. És minden áldott nap eszem édességet /már ha kedvem van hozzá/.

Szeretettel ajánlom a fenti gondolatokat  kor- és kórtársaimnak.