Őszbe csavarodott a természet feje…

Október

Magvető hava, Őszhó

Radnóti Miklós: Október 

Hűvös arany szél lobog,

leülnek a vándorok.

Kamra mélyén egér rág,

aranylik fenn a faág.

Minden aranysárga itt,

csapzott sárga zászlait

eldobni még nem meri,

hát lengeti a tengeri.





 Csendesen érkezett, szinte lábujjhegyen lépegetett a harmatos füvön, aztán leült a padra, testvére mellé, hogy kipihenje az utazás fáradalmait.

Hosszasan beszélgettek. Szeptember elmesélte legkedvesebb élményeit, majd lassan elköszöntek, búcsút intve egymásnak.

Körülnézett. Mindenütt szomorú, búslakodó virágokat látott. Sajnálta őket.Aztán felébredt álmából a nap is, nyújtózott egy jó nagyot, majd befűtött a kályhába.- Jól esik még ez a nyárias meleg! – gondolta, majd elsietett a szüretelők után.

Ő pedig kedvesen bekopogtatott a házak ajtaján, ablakán, tudatva, hogy megérkezett az új vendég, Október.

vadvirág

2011., Magvető hava, első napja

Címkék:
Tovább a blogra »