2011 október 31. | Szerző: kisiren
Csodálkozom…
|
Csodálkozom, csodálkozom, hogy élek!
Azt sem tudom, miből, meddig, hogyan?! Akár a mag, amely egy sziklacsúcson gyökeret ver s kövek közt megfogan. A szél a gyönge magvat elsodorja, de erős az élet és megtapad… Csodálatos az élet és hogy élek s hogy én is adtam életmagvakat! Várnai Zseni vadvirág
2011-10-31. |
||
2011 október 30. | Szerző: kisiren
Jó lenni nagynak, kicsinek, mindennek és mindenkinek,
Sárgarigónak legkivált, nagy kertben élni nyáron át,
Fenyõre szállni rangosan, fütyölni szépen, hangosan,
Hirdetni vígan szerteszét, hogy élni jó, hogy élni szép,
Ha fogják az ember kezét…
Erdélyi József
Gyerekként mindig azt hallottam, hogy az erdő, a fák gyógyítanak, hatásuk kedvező mindenféle testi, lelki bajokra, ezért amikor csak tehetjük sétáljunk fák alatt, járjuk az erdőt, mert minden percben megajándékoz valami apró kis örömmel.
De ilyenkor ősszel a legcsodálatosabb.Nyugalmat, békét, szépséget áraszt… Közben a cinke dalával kísér utunk során, harsogja:- Élni, élni, élni! – biztat minden kirándulót lelkesen.
vadvirág
2011 október 30. | Szerző: kisiren
Néha…
az utad
során jó
megállni
egy útszéli
keresztnél.
Hálát adni valamiért,
elmondani egy imát, egy fohászt.
Értetek,
értünk,
értem,
érted.
Mindenkiért.
vadvirág
Csügged az ág, ejti leveleit.
2011 október 29. | Szerző: kisiren
Fényt, krizantémet, dalt, harmatot
Lelkemben vígan elringatok,
Megszépül lassan, ami rég volt,
De ez már októberi égbolt!
Juhász Gyula
Öreg fák alatt sétálni,
élvezni, ahogy hatalmas lombkoronája betakar,
szinte simogat, óv,
csodálni szebbnél szebb ruhájukat,
őszi színes pompájukat,
s nézni, ahogy útjára bocsájtják levélkéiket,
melyek egyre ráncosabbak lesznek,
és zizegve sírnak, jajgatnak.
Meg-megállok,
eltűnődöm…
Változnak az évszakok,
változik a táj,
minden.
Múlik az élet.
vadvirág
2011 október 28. | Szerző: kisiren
A kora reggeli
ködfátyol beborítja a hegyek között lapuló völgyeket, de a színes hegycsúcsok jelzik, nem lesz ez a szürkeség ma sem tartós, mert valahonnan a messzeségből már felsejlik egy álmos, halovány, kóbor fénysugár, törölgeti szemét, napsütést ígér.
Aztán valóban. Nemsokára már több sugárka is követi példáját, derűt varázsolva a Reggel mélázó arcára.Hát megjött ma is. Szebbé varázsolva a reggeli ébredést.
Vele együtt ébred a kávé,melynek finom illata bejárja a konyha zegzugát, vegyül a vanília gyertya illatával, ébresztgetve a hétalvókat.
Ilyenkor szépek az őszi reggelek.A potyogó sokszínű levelek hozzák a reggeli üzeneteket, emlékeket. Ezek lehetnek számunkra kedvesek, szomorúak, de a múlt egy-egy piciny darabkái.
Aztán eszünkbe jutnak szavak, történetek, melyek cirógatják lelkünket, mint az is, amikor kisgyermek mondja: -Puszilom sz.-nek a kis szívét, mert ilyen fonom sütit sütött!-Ezek az elismerések a legszebb, éltető dicséretek.
Kellemes, szép, őszi napot!
vadvirág
Nézd csak a tájat, de szépen õszül.
2011 október 27. | Szerző: kisiren
Szereti, ha őszi reggelen is a bágyadt napfény ébresztgeti, csalogatja ki a meleg , puha kuckóból, majd később, ha teheti , nagyokat sétál az aranyló napsütésben. Ilyenkor élvezi, ahogy lába alatt zizeg, dalol a sok-sok színes levél, gyönyörű szőnyeget képezve a fák alatt.
Előbújnak belőle elmúlt órák emlékei a körpadon, vagy nagy-nagy futások, melyeket úgy utáltak, és sok-sok kellemes séta,vidám gyermekkacagás, ahogy a számháborúk során rejtőzködtek egymás elől. A csaták heve, izgalma, öröme. A sok szabadban megtartott természeti megfigyelések, kísérletek, órák.Akkor még jó volt diáknak, tanárnak lenni….
vadvirág
Őszbe csavarodott a természet feje…
2011 október 24. | Szerző: kisiren
A fák, bokrok közé, a kertekbe lassan belopakodott a szürke ősz. halkan jött, suttyomba, hogy az emberek lehetőleg észre se vegyék. Aztán letelepedett, mint aki jól érzi itt magát, el sem szeretne menni.
A nap próbál ki-kikandikálni mögüle, de nem hagyja, eltakarja a fény útját.Pedig mennyivel szebb az ősz napsütésben!
Még jó, hogy az őszi ízek kicsit kárpótolnak bennünket.A finom körték, almák, diók , szőlők mellett a mosolygós gesztenyék, mogyorók, sütőtökök.
vadvirág
Iskola, iskola…
2011 október 23. | Szerző: kisiren
szabadságod. Úgy szavalnak,
úgy énekelnek, hogy a jövő
mezítláb köztük nyargalászik.
Hervay Gizella
vadvirág
2011 október 20. | Szerző: kisiren
A napokban mókás jelenetre lettem figyelmes, szőlőcsemegézés közben.
A dézsmáló darazsak a hideg , fagyos időben sem akarnak/tudnak lemondani egyik őszi csemegéjükről, a finom, mézédes szőlőről, így a következő dolgot fundálták ki:
Kicsi köröket vájnak a szőlőszembe, ott elkezdik szívni az édes nedvet, majd amikor már beleférnek ők is, bebújnak a szembe, így védve vannak a hidegtől, és kedvükre lakomázhatnak.
Igen ám, de nem lehet őket onnan ki sem zavarni, mert általában az édes , cukros létől kábulatban vannak, így vaktában , imbolyogva próbálnak repülni, de csak kóvályognak, mint a részeg ember.Még az is lehet, hogy az éjszakát is a szemekben töltik, aztán reggelre kicsit kijózanodnak, majd nappal újra folytatják az “italozást”.
Különös, humoros látvány a sok tudattalan, beszívott darazsak látványa.Nincs zsongás, nem kell félni a csípésüktől, mert fogalmuk sincs a környező világról.Kihasználják a lehetőséget, mulatoznak még, amíg szőlőt találnak a tőkén.
vadvirág
2011 október 31. | Szerző: kisiren
Csak élni…
Csak élni, élni emberek!
Időnk oly gyorsan el pereg,
egy perc csupán az élet…
de ez a perc lehet csodás
teremtő munka, alkotás
amely megőriz téged.
Várnai Zseni
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X