Elaludni készül a nyár…

2011 szeptember 2. | Szerző: kisiren

 A mécsvirág kinyílik
s a húnyó láthatárnak
könyörg a napraforgó:
a tücskök már riszálnak,
odvában dong a dongó
s álmos kedvét a bársony
estében égre írta
egy röppenő pacsirta;
s ott messzebb, kint a réten,
a permeteg sötétben
borzong a félreugró
nyulak nyomán a fűszál,
a nyír ezüstös ingben
immár avarban kószál,
s holnap vidékeinken
újból a sárga ősz jár.

Radnóti Miklós

vadvirág

Őszelő, 2. napja

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Készülődik a nyár

2011 szeptember 1. | Szerző: kisiren

SZEPTEMBER

Szent Mihály hava- Őszelő- Földanya hava

  Őszelő

      Fázik a Küküllő,
      lúdbőrös a háta,
      már csak a nap jár el
      fürödni a gátra.

      Lenn a gát alatt csak
      vadrécék, vadludak.
      Ők is búcsúzóban:
      tiszteletkört úsznak.

      Ékelődnek aztán 
      föl az őszi égre,
      belevesznek lassan 
      a kék messziségbe.

      Reggelenként apró
      ködfióka s pára
      kapaszkodik föl a
      partmenti fűzfákra.

      Ágaskodik a szél:
      leveleket olvas.
      Fönn a hegyek között
      felbődül a szarvas.

Kányádi Sándor

Köröskörül bíbor gyümölcse ég,
s nem várja, hogy kedvét töltse még,
a csönd, a szél, a fázó-zöldes ég
fülébe súg, elég volt már, elég,
s ő bólogat, mert tudja-tudja rég,
hogy ez az élet, a kezdet a vég.

Nekem se fáj, hogy mindent, ami szép,
el kell veszítenem. A bölcsesség
nehéz aranymezébe öltözöm,
s minden szavam mosolygás és közöny.

Kosztolányi Dezső

Elálmélkodni megszokottakon:
az andezitre plántált ősi váron,
virágokon, felhőkön, patakon,
az azúrban kerengő vadmadáron,

Áprily Lajos

 Bújócskázik ma a nap velünk, hol elbújik, mint aki elvégezte dolgát és már nyúlcipőt húzott, eltűnt, hol meg előbújik, olyankor fülig érő szájjal nevet ránk, meglobogtatja maradék tűzszoknyájának foszlányait, éreztetvén, hogy:- Itt vagyok, élvezzétek melegemet!

Aztán leül a padra megpihenni, mert már gyakrabban mutatkoznak nála a fáradtság jelei. Hiába, öregszik ő is. Ezen eltűnődik, kicsit a hangulata is szomorkásabb lesz, már nincs kedve annyit nevetni, de örül még, hogy köztünk lehet egy ideig.Vissza-visszatekint az elmúlt időkre, olyankor gyerekek kacaját hallja, látja maga előtt az emberek mosolyát, ahogy örültek neki, és ez jóérzéssel tölti el.

Őszülő bátyja még éppen csak bekukkantott, de azért az éjszakákat már ő uralja .

Szeretem ezt az elfogadható meleget, amikor ismét élvezhető kinn is, benn is a hőmérséklet, lehet szilvalekvárt főzőcskézni, süteményt sütögetni. Élvezem , ahogy a szilvaillat keveredik a kókuszéval, és egyéb édeskés illattal.

Ilyenkor magam előtt látom az otthoni , vidám szilvalekvárfőzéseket, mely szeptember elejének egy nagyon kedves eseménye volt felénk.Valahogy hajdanán nagyon tudták az egyszerű emberek, hogyan kell jó közösségeket kialakítani, formálni, így az élet is mennyivel elviselhetőbb, színesebb volt, mint napjainkban.

Hogy aztán közben megszólalt a csengő, iskolába mentünk?! Ennek is megvolt a maga sok-sok apró öröme, mert nevelőink gondoskodtak róla, hogy ilyen-olyan szakkörökkel visszacsábítsanak bennünket délutánonként, mi pedig örömmel mentünk.

vadvirág

2011. Szent Mihály hava, első napja

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet: