2011 szeptember 18. | Szerző: kisiren |

 Akiért a harang szól…

A vasárnapi istentiszteletre sietnek az emberek.Elfoglalják helyüket a templomban, majd várnak az istentisztelet kezdésére. Már tíz óra múlt. Valahol hátul, valamelyik szektorban kis mozgolódás van, majd mentő szirénája hallatszik. Aztán ismét megszólal a nagy harang. Méltósággal veri a bimmbammot.Valakinek a lelkéért szól. Most kíséri át a túlpartra.

A gyülekezet türelmesen vár, majd megjelenik a lelkipásztor, aki bejelenti a halálesetet. Megdöbbentő. Elment a templomba meghalni.Szíve itt dobbant utoljára. Hívta a harang hangja. Utoljára.

Egy pillanat csak.  Mint a tegnapi hír, mely szerint elesett a kerékpárral, meghalt.Friss élménye jut eszébe.Szerencsés, hogy csak összetörte magát, de túlélte, hiszen akár ő is járhatott volna úgy.

Csak egy pillanat töredéke az egész. 

vadvirág

Sz. Mihály hava, 18. napja