SZEPTEMBER
Szent Mihály hava- Őszelő- Földanya hava
Őszelő
Fázik a Küküllő,
lúdbőrös a háta,
már csak a nap jár el
fürödni a gátra.
Lenn a gát alatt csak
vadrécék, vadludak.
Ők is búcsúzóban:
tiszteletkört úsznak.
Ékelődnek aztán
föl az őszi égre,
belevesznek lassan
a kék messziségbe.
Reggelenként apró
ködfióka s pára
kapaszkodik föl a
partmenti fűzfákra.
Ágaskodik a szél:
leveleket olvas.
Fönn a hegyek között
felbődül a szarvas.
Kányádi Sándor
Gárdonyi Géza
Köröskörül bíbor gyümölcse ég,
s nem várja, hogy kedvét töltse még,
a csönd, a szél, a fázó-zöldes ég
fülébe súg, elég volt már, elég,
s ő bólogat, mert tudja-tudja rég,
hogy ez az élet, a kezdet a vég.
Nekem se fáj, hogy mindent, ami szép,
el kell veszítenem. A bölcsesség
nehéz aranymezébe öltözöm,
s minden szavam mosolygás és közöny.
Kosztolányi Dezső
Elálmélkodni megszokottakon:
az andezitre plántált ősi váron,
virágokon, felhőkön, patakon,
az azúrban kerengő vadmadáron,
Áprily Lajos
Bújócskázik ma a nap velünk, hol elbújik, mint aki elvégezte dolgát és már nyúlcipőt húzott, eltűnt, hol meg előbújik, olyankor fülig érő szájjal nevet ránk, meglobogtatja maradék tűzszoknyájának foszlányait, éreztetvén, hogy:- Itt vagyok, élvezzétek melegemet!
Aztán leül a padra megpihenni, mert már gyakrabban mutatkoznak nála a fáradtság jelei. Hiába, öregszik ő is. Ezen eltűnődik, kicsit a hangulata is szomorkásabb lesz, már nincs kedve annyit nevetni, de örül még, hogy köztünk lehet egy ideig.Vissza-visszatekint az elmúlt időkre, olyankor gyerekek kacaját hallja, látja maga előtt az emberek mosolyát, ahogy örültek neki, és ez jóérzéssel tölti el.
Őszülő bátyja még éppen csak bekukkantott, de azért az éjszakákat már ő uralja .
Szeretem ezt az elfogadható meleget, amikor ismét élvezhető kinn is, benn is a hőmérséklet, lehet szilvalekvárt főzőcskézni, süteményt sütögetni. Élvezem , ahogy a szilvaillat keveredik a kókuszéval, és egyéb édeskés illattal.
Ilyenkor magam előtt látom az otthoni , vidám szilvalekvárfőzéseket, mely szeptember elejének egy nagyon kedves eseménye volt felénk.Valahogy hajdanán nagyon tudták az egyszerű emberek, hogyan kell jó közösségeket kialakítani, formálni, így az élet is mennyivel elviselhetőbb, színesebb volt, mint napjainkban.
Hogy aztán közben megszólalt a csengő, iskolába mentünk?! Ennek is megvolt a maga sok-sok apró öröme, mert nevelőink gondoskodtak róla, hogy ilyen-olyan szakkörökkel visszacsábítsanak bennünket délutánonként, mi pedig örömmel mentünk.
vadvirág
2011. Szent Mihály hava, első napja