Készülődik a nyár
2011 augusztus 16. | Szerző: kisiren
kéményre szállva körbetekint,
morcos szél már a földeket rója,
holnaptól újra ősz lesz megint.
Mentovics Éva
Nézem, ahogy elsiklik fölöttem, szárnyait teljesen széttárja, lábai szigorúan egymás mellett párhuzamosan kifeszítve, majd a fészekéhez közeledve fékez, ahogy lábait behajlítja, szárnyaival besegítve, lassan leszáll.
A legtöbb fészek már üresen tátong. Lakói valamelyik szántóföldön, vagy vizes területen keresi a finom csemegéket.Még itt vannak, de már egyre bánatosabban, búsabban tekintgetnek a távoli messzeség felé, kémlelik az utat. Látni rajtuk, hogy nyugtalanok, már nem találják a helyüket.
Az ösztönük súgja, hogy várja őket a melegebb vidék, a téli táplálék.De addig még a napokat nagyon jól ki kell használni, no meg a késői, gyengébb fiókákat ösztönözni, felkészíteni, hogy bírják majd a hosszú, fáradtságos utazást.Ilyenkor már hívja, üzen nekik az a másik, távoli ország, ahol a telet töltik.
Csak ne volna ennyire nehéz nekik az elválás otthonuktól! Hiszen ez a szülőhazájuk. Sokszor gondolnak majd rá szeretettel!A szülőföld is visszavárja őket.
Amíg nézem a repülésük tudományát, eszembe jut a nyelvünk, ahogy játszik a szavakkal. A gyöki beszéd, “köl”, aztán költ, költés, költöző. És a megfejthetetlen titkuk.
A gyerekek milyen szívesen játszanak el a gondolattal, ősz táján, milyen jó volna velük repülni! …Iskola helyett.
vadvirág
2011., Kisasszony hava, 16. napja
2011 augusztus 14. | Szerző: kisiren
Amikor a sötétséget felváltja a napfény,
az éjszaka elbúcsúzik,
átadja helyét a nappalnak…
Az est becsuk s egy fényes kéz kinyit,
mikor a nap felhőtlen égre hág.
Becézem kelyhed érző bolyhait,
s tűnődve kérdem: Lélek vagy, virág?
Áprily Lajos
vadvirág
Kisasszony hava, 14. napja
2011 augusztus 13. | Szerző: kisiren
Amikor a világ nyugovóra tér…
mert minden élet mérhetetlen kincs,
napnyugtát, holdat, csillagokat nézek,
ó, mennyi nagyság, s vége soha sincs!
Várnai Zseni
vadvirág
Kisasszony napja, 13. napja
2011 augusztus 7. | Szerző: kisiren
Reggeli edzés
A párás, borús, meleg szinte csábítja a fecskéket vadászatra, hiszen ilyenkor a levegő tele van számukra finom csemegével, ahogy vitorláznak köröttem, siklanak a levegőben, közben kapkodják szájukkal a finomabbnál finomabb reggeli falatkákat.
Ez már az ifjú nemzedék. Fecskeszülők kiparancsolták őket, hiszen erősödniük kell, edzeni, hogy a hosszú úton bírják a nehézségeket.
Köröket írva siklanak a levegőben, bátran, biztosan uralják már a kiképző terepet.Remek a hangulat, vidáman csicserékelnek, huncutkodnak egymással, velem.
Csak a hűséges, kis barátaimat hiányolom. Ők nem jöttek vissza tavasszal, nem ficserékeltek e nyáron már a fürdőablakban.
vadvirág
2011. Kisasszony hava, 7. napja
2011 augusztus 6. | Szerző: kisiren
AUGUSZTUS
Nyárutó-Kisasszony hava
Lassan ballagnak Nyárutó napjai. Még általában jókedvűek, mosolygósak, sokszor fülig ér a szájuk, de valaki már elkezdte kurtítani, harapdálni őket, jelezve: Múlóban a nyár!
A gólyák is gyakran kiállnak fészkük szélére, mintha kémlelnék a messzi utat, ahol nemsokára elrepülnek egy messzi, távoli országba.A fiatalok nehezen értik meg, miért kell nekik itt hagyni szülőhazájukat, de nincs mit tenniük, menni kell az idősebb, tapasztaltabb szülők után.
vadvirág
Megőröltem a búzámat,
lisztje, mint a hó,
Örült neki a ház népe,
kivált nagyanyó.
Sütött is az új búzából
olyan kenyeret,
illatára odagyűltek
mind a gyerekek.
Azóta is azt kívánom:
legyen a világ
olyan, mint a búza közt
a kék búzavirág.
illatos-fehér,
ropogósra sütött, foszlós
nagyanyó-kenyér!
Kányádi Sándor
Nyárutó
Langyos a Küküllő;
vize mint a vászon,
egy nagy szövőszéken
fordul át a gáton.
lenn a gát alatt az
ezüst zubogóban
fürdik az arany nap,
most van lenyugvóban.
S még lennebb növekvő
árnyukkal a fűzfák
a lassuló folyót
át meg átalússzák.
Ott egy kislegény is
prüszkölő lovával --
úsztat a Küküllőn
ő is át meg átal.
Maradna még a nap,
de nőnek az árnyak;
kár, hogy nemsokára
vége lesz a nyárnak.
Kányádi Sándor
vadvirág
2011-08-06
Készülődik a nyár
2011 augusztus 19. | Szerző: kisiren
A mai nap is nyárias kedvében ébredt, pedig csöndben, halkan készülődik a testvérei után. Már a reggel szellős, nyárias ruhájában , még mezítláb lépdelt a harmatos füvön át a kertben.
Jó ilyenkor gyönyörködni a maradék nyíló virágban. Nem sejtik még, hogy lassan, lassan közeleg számukra is a visszavonhatatlan döntés. De addig azonban erőlködnek, a nyár utolsó forró leheletének igyekeznek ellenállni.A reggelek iskolaszagúak lettek, de a nappal még forró kemencéjében süti az új lisztből az új kenyeret,érleli a kertek gyümölcseit.
A friss ebédhez kínálja ma is magát a mézédes szilva, a sokszemű, mosolygó szeder, megérett körte.Nem hagyom ki egyiket se, nehogy megsértsem őket, belőlük készítem a finom gyümölcslevest. Hozzá vörösboros nyúlpaprikást készítek, nokedlivel.Az utóbbi időben újra követem az otthon látott jó példát, hogy a hazai ízeknek nincs sehol párjuk, semmi nem vetekszik velük,így a házi galuskát is többre becsülöm a tojást hírből sem látott bolti tésztánál.
Amíg főzőcskézek, sok mindenen tűnődöm.Hogy a főzés is egy csodás művészet, csak nem tartós, hiszen a mesterművet elfogyasztjuk, igaz, hogy készítés közben, no meg a tálaláskor az érzékeinkkel élvezhetjük színüket, illatukat, ízüket, állagát, ami nagyon jó hatással van lelkünk világára, hiszen a befektetett energiát sokszorosan visszakapjuk, figyelembe véve itt is a mértékletességet.
Aztán a reggeli iskolaszag is több mindent eszembe juttat.Például, hogy milyen jól döntöttek az okosok, hogy a napi testnevelésóra bevezetésekor figyeltek arra, hogy a délelőtti órák aránya megmaradjon a pedagógiai elveknek megfelelően,mert azt hiszem emlékszik még mindenki arra, amikor meghajtottak bennünket tornaórán, mint a singer varrógépet, utána esetleg írás óra következett, bizony remegő kezekkel írtunk, nem mindig sikerült legszebben az a szépírás.A figyelemről nem is beszélve, hiszen mindenki leeresztve ült, mint egy kipukkadt lufi.
Ha jól belegondolok, eddig is volt erre lehetőség , példa, hogy naponta mozogjanak a gyerekek, csak odafigyelés, jó szervezés, no meg lelkes, mozgást szerető pedagógusok kellettek hozzá.
Aztán jó elképzelés az idegennyelvek minél előbbi megismertetése, fejlesztése. Okos, tehetős szülők eddig is tudták, azért járatták gyereküket különórákra.Erre való az iskola, hogy ott készítsék fel őket. Csak hát…Mint mindennek az alapja a jól felkészült tanár. Ha ez hiánycikk, jó eredmény még sokáig nem várható.Mért nem veszik ezt már évtizedek óta észre az illetékesek? Más a vágy, és más a valóság.
Aztán így nyári szünet végén csakúgy röpködnek a számok, melyik tankönyvcsalád , mennyibe kerül. Mennyi kivágott fa, sok-sok költséges munka, míg a nyomdából kijött szép, használható könyvek, munkafüzetek a táskába kerülnek, okosodhatunk, tanulhatunk belőle.
Pedig…de sok lehetőség volna már a drága számítógépparkok hasznosítására az egyes tanórákon, ha…Ha hatásosan használnánk azokat, ahol lehet beiktatva az órai tanulásba, megmutatni hasznát, előnyét.
Legyen szépírás, vagy dobjuk ki az oktatásból, mint a tengeren túl már több helyen is? Melyik a jó megoldás?Vagy tanítsunk folyóírást, de időt, hangsúlyokat helyezzünk át, és a felszabaduló helyet töltsük ki a gépírás alapozásával, ismertetésével, begyakorlásával, hiszen erre előbb vagy utóbb, de mindenkinek szüksége lesz a számítógép használata közben?
Aztán, hogy a gyakorlatoknak milyen nagy szerepe van .A szakmunkásoktól az egyetemet végzettekig.Előrelátás,szervezés, hatékonyság,…kulcsszavak.
Még mennyit lehetne szólni a gyerekek fejlesztéséről, hiszen nincs olyan gyerek, aki valamiből ne lenne jó, amit érdemes továbbfejleszteni, ha időben észre vettük, odafigyeltünk rá.De sok mindent meghatározna a későbbiekben ennek korai elkezdése…
Azt hiszem, hogy mindig is azok a pedagógusok tudtak előre mutató, jó döntéseket hozni, akik nemcsak hátra , hanem mindenek előtt előre tekintettek, széles látókörrel rendelkeztek, mint az élet más területein is. Csak ők a jövő jó kovácsai….
vadvirág
2011., Kisasszony hava, 19. napja
Oldal ajánlása emailben
X