A teraszon ülve, a kávé kortyolgatás közben figyelem ezeket az apró, tüneményes lényeket, ahogy róják a köröket, fejlesztik, tökéletesítik repülésbeli tudásukat.A gyengébbek, későbben kikeltek néha csak pihegnek, lihegnek, de csinálják, nem hagyják abba.Milyen kitartás, önfegyelem, akarat kell ehhez, no meg rengeteg gyakorlás!
Ha kicsit lankad a kedvük, kitartásuk, fecskeszülők máris rájuk parancsolnak: -Tovább, tovább! Nincs lazítás, gyakorolni kell!- Persze ez csak látszat szigor, a cél érdekében.
Most azok a “kisfecskék” jutnak róluk eszembe, akik ismerkednek az új iskolatáskájukkal, ki-bepakolnak, élvezik a könyvek friss illatát, és várják a csodát, a titkok megfejtését… Nekik is szükségük van ezekben a napokban sok-sok biztatásra, buzdításra, hogy bátran, örömmel lépjenek be a csodák birodalmába, ahol rengeteg érdekes, izgalmas dolog vár rájuk…
Hiszen hamarosan ők is berepülnek új fészkükbe, az iskolákba, melyet oly hamar megismernek, belaknak…
vadvirág
Kisasszony hava