2011 augusztus 6. | Szerző: kisiren |
AUGUSZTUS
Nyárutó-Kisasszony hava
Lassan ballagnak Nyárutó napjai. Még általában jókedvűek, mosolygósak, sokszor fülig ér a szájuk, de valaki már elkezdte kurtítani, harapdálni őket, jelezve: Múlóban a nyár!
A gólyák is gyakran kiállnak fészkük szélére, mintha kémlelnék a messzi utat, ahol nemsokára elrepülnek egy messzi, távoli országba.A fiatalok nehezen értik meg, miért kell nekik itt hagyni szülőhazájukat, de nincs mit tenniük, menni kell az idősebb, tapasztaltabb szülők után.
vadvirág
Megőröltem a búzámat,
lisztje, mint a hó,
Örült neki a ház népe,
kivált nagyanyó.
Sütött is az új búzából
olyan kenyeret,
illatára odagyűltek
mind a gyerekek.
Azóta is azt kívánom:
legyen a világ
olyan, mint a búza közt
a kék búzavirág.
illatos-fehér,
ropogósra sütött, foszlós
nagyanyó-kenyér!
Kányádi Sándor
Nyárutó
Langyos a Küküllő;
vize mint a vászon,
egy nagy szövőszéken
fordul át a gáton.
lenn a gát alatt az
ezüst zubogóban
fürdik az arany nap,
most van lenyugvóban.
S még lennebb növekvő
árnyukkal a fűzfák
a lassuló folyót
át meg átalússzák.
Ott egy kislegény is
prüszkölő lovával --
úsztat a Küküllőn
ő is át meg átal.
Maradna még a nap,
de nőnek az árnyak;
kár, hogy nemsokára
vége lesz a nyárnak.
Kányádi Sándor
vadvirág
2011-08-06
Kommentek