2011 augusztus 29. | Szerző: kisiren
De nehéz az iskolatáska
Hát még, ha a belevalókat is megvették a szülők, és a családi költségvetést igencsak leapasztotta. Akkor nehéz igazán! Az árak pörögnek, mint mindennek fölfelé, ezerféle követelmény, ami néha kicsit túlzásba is megy, no és a divat a tartalom árát mind meghatározza.
Kezdődik az iskola
2011 augusztus 29. | Szerző: kisiren
A mi Ákosunk két lába
nem lép ám a pocsolyába
iskolás lett mostanába’
siet hát az oskolába
Erre vágyott kiskorába’
járni már az iskolába
arra gondolt egyre-másra
hogy szert tegyen tudásra
hová viszi a nagy táska
hát persze az iskolába
iskolás a baktatása
Új cipőbe bújt a lába
avval nem rúghat labdába
igen nagy az izgulás ma
gyors a percek iszkolása
Még egy pillantás anyára
a tudásnak nagy az ára
kicsöngetnek nemsokára
ennyi elég is volt mára
Fecske Csaba
vadvirág
Kisasszony hava
2011 augusztus 29. | Szerző: kisiren
Ami fontos,
azt csöndesen ébren kell tartani magunkban napról napra,
egy pillanatra sem szabad elengedni.
Egy napon valóság lesz.
Popper Péter
vadvirág
Iskola, iskola…
2011 augusztus 28. | Szerző: kisiren
Hány perc legyen egy tanítási óra?
Ha jól belegondolunk, igazán ez csak a legkisebbeket, az első osztályos gyerekeket érinti, hiszen ők azok, akiknek átmenetet kell biztosítani az óvodából az iskolába,úgy, hogy az a lehető legkisebb zökkenővel járjon.
E téma örök vita volt, most is az, hiszen ha meggondoljuk, hozzáértő véleményt csak sok éve első osztályban tanító pedagógusok tudnak mondani,viszont, mint a többi vitatott kérdésben, ebben sincs egység.
Az elsős tanítónak volt/van annyi tapasztalata, szabadsága, hogy eddig is azt csinálta, húsz perc után, vagy amikor szükségesnek ítélte meg, pihentető perceket iktatott be, ami felfrissítette, megmozgatta a kis tanulókat, majd újult erővel folytatták “munkájukat”.Azért idézőjelben a munka, mert heteken keresztül mindent játékosan csinálnak / persze később is/, amit a kisgyerekek nagyon élveznek.
A tanórákat pedig egyáltalán nem kell szigorúan tartani ebben az időben, mert gyakran húsz perc eltelte után kimennek a szabadba játszani, majd akkor folytatják a tanulást, amikor már kellően felfrissültek.Ezek a feladatok rajzos,színezős, bábos, mesélős,dramatikus, kiszámolós,kitalálós, vagyis ezerféle formában történnek.
A kezdeti időben sok mindent szabad, megengedett,másként csinálnak, éppen a gyerekek érdekében, figyelembe véve, hogy nem rég még így tették az óvodában is.Szóval sok minden ismétlődik, folytatódik az életükben, nem egyik napról a másikra lesznek iskolások.
Később aztán úgy belejönnek a dolgokba, hogy már gyakran ők nem akarják abbahagyni.A többi alsós évfolyamon, amikor már elmerülnek egy-egy irodalmi műben, matematikai problémában, nem szerencsés megszakítani a folyamatot, mert a felnőtt is tudja, hogy kizökkenve sokkal nehezebb folytatni egy téma feldolgozását.
Persze a tanórák úgy épülnek fel, hogy az óra első blokkjának kezdő perceit a tanító játékkal kezdi, lehetőleg mozgással egybe kötve, hogy egy teljesen más jellegű óra után kellően felkeltse tanítványai érdeklődését tantárgya iránt, aztán ha azt elérte az átvezetést, jön az ismétlés, számonkérés sok-sok érdekes feladaton keresztül.
A tanóra második blokkja az új ismeret feldolgozása, kellő motivációval, játékosan, érdekesen, színesen.A kisgyerekek kíváncsiak, érdeklődőek, szívesen végzik munkájukat, majd a harmadik blokkban a tanultakat gyakorolják változatos formákban.De minden blokkban rengeteg lehetőség adódik számukra, hogy mozogjanak, játszanak, vagyis ne unatkozzanak.
Így aztán a harmincperces óráknak talán csak az elsősök életében lehet szerepe, de ott is csak szeptember, október hónapokban, amíg a kisgyerek beszoktatása történik az iskolai életbe.
Valahogy az egész iskolai életben, nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a rugalmasságra, jobban kellene alkalmazkodni a feladatokhoz, oldani bizonyos merevségeket, előre, jövőbe tekintve, kihasználni a technika lehetőségeit, a tudás , a tanulásfejlesztés,az oktatás érdekében.
Hogy a tanulók fizikailag bírják a feladatokat, a testnevelésórák okos kihasználására volt/van nagy szükség.Megszerettetni a gyerekekkel a mozgást, sportot, hogy élvezettel játsszon, kikapcsolódjon, felfrissüljön, lehetőleg egy- egy szakosztályba tömörülve, hogy tanórán kívül is legyen szívesen, jó csapatjátékos, természetesen ingyen, nem fizetve a mozgás lehetőségéért .
vadvirág
Kisasszony hava
Készülődik a nyár
2011 augusztus 26. | Szerző: kisiren
Pillangó
Ahogy az ablak mellett vasalok, kitekintek a kiskert virágaira, gyönyörködöm a rájuk szálló pillangókban, miként kecsesen táncolnak körülöttük, majd meg-megállnak, leszállnak a rózsákra megpihenni, aztán folytatják tovább, lejtik táncukat nagy-nagy élvezettel.
Színes, ragyogó szárnyaik tündökölnek a nyári napsütésben, pompásan csillognak. Finom mozgásukkal mindig a balett táncosok, tornász lányok jutnak róluk az eszembe.Általában párban repülnek, összehangolva, talán valami zenére, amit csak ők hallanak? Ki tudja.Az biztos, hogy elbűvölően mozognak: könnyedén, játékoson.
Milyen csúnya állatból fejlődnek ki, változnak csodaszép lepkévé. Hát ez is a természet nagy bravúrja.
Vajon ösztönösen megéreznek ilyenkor nyár vége felé valamit, vagy tudják eljövendő sorsukat? Ki tudja. De , hogy szebb, színesebb, érdekesebb velük együtt a világ, az biztos.
És én csak csodálom őket tovább, megunhatatlanul…
vadvirág
Kisasszony hava
Készülődik a nyár
2011 augusztus 26. | Szerző: kisiren
Halkan,mezítláb, suhanó léptekkel érkezett. Könnyed, légies szoknyája végigsimította a kerteket, réteket, mely tele volt még virágokkal. Most legszebben az őszirózsák színeit festette meg rajta.
Kosarát teleszedte mézédes, érett gyümölcsökkel, majd szoknyája szélével letörölte a hajnal könnycseppjeit, és tovaosont…a nyárvégi reggel.
vadvirág
Kisasszony hava
2011 augusztus 24. | Szerző: kisiren
Megannyi furcsa érzés kavarog most bennem, miket kimondani is nehéz, leírni pedig képtelenség. Én mégis megpróbálom a lehetetlent. Tessék, íme:
Sok mindent elfelejtettél Szívem, bárcsak én sem emlékeznék már a közösen eltöltött percekre. Hogy mit jelentettél nekem? Te voltál a nyugalom, a béke, a szeretet, a biztonság, a nevetés, az örökkévalóság, a boldogság, a bizalom, egy új kezdet, a még valóra nem vált álom.
És én voltam a kéz, ami feléd nyúlt a bajban, támasz voltam, ha elestél, némán hallgattam mit mesél ajkad, csend voltam, ha arra kértél. Hittem, hogy nélkülem te is épp oly fél ember vagy, mint én nélküled. Mert nevettél, ha nevettem, mert sírtam, mikor sírtál, fogtam a kezed, hogy elaludj. Hát már erre sem emlékszel? Pedig te voltál új életem főszereplője, a csoda abban a mesében, amiről azt hittem, hogy az enyém. Láttam a szemedben mindent. Csak az igazságot nem. Egy csodálatos álarc mögé bújtattad hamis mosolyod, és én elhittem, hogy az te vagy. Bár tudom, ez a fejezet lezárult, titkon mégis várom, egyszer belépsz az ajtón, és minden folytatódik ott, ahol abbahagytuk. Már csak az álmaim adnak menedéket, de mire jó mindez, ha nekem az álmot is te jelented?
Olyan rossz, hogy már nem beszélünk, pedig annyi mindent mesélnék neked. Fáj a tudat, és nem megy a továbblépés sem, mert félek, megbotlok, és te már nem állsz mellettem, hogy megfogj, ha zuhannék a semmibe. Te voltál a minden, így most semmim sincsen. Nincs nyugalom, nincs béke, szeretet, biztonság, nevetés, boldogság, nincs bizalom, és az álmom sem teljesülhetett. Sosem kértem tőled semmit, csak hogy ne veszítselek el, s te megígérted, azt mondtad mellettem maradsz, és nem hagysz el soha. Hazudtál, becsaptál, kegyetlenül átvertél. bárcsak gyűlölnélek, de nem megy. Minden egyes nap csak még inkább hiányzol, és félek, ez örökre így marad. Üres lesz az életem, mert többé már nem vagy részese, mert nem akarsz részese lenni, mert még idő előtt távoztál. Megfosztottál az érzéstől, hogy fontos vagyok valakinek, annak a személynek, aki épp annyit jelent nekem, mint amennyit én neki. Végezetül pedig csupa igazság közzététele után, nyugalmat kérek, csendet hangod nélkül. Leld meg a boldogságot! Talán nekünk tényleg külön utakon kell járnunk, és csak remélni tudom, ez a két út egyszer, ha nem is holnap, de összeér, hogy átölelhesselek téged.
Szeretettel: a te „szíved”
Tudod.. Sokat gondolkodom rajtad.. Rajtunk.. Amik voltunk.. S fáj az, amivé lettünk.. Hogy ma már egymáshoz sem szólunk, s egymásra sem nézünk.. Ennek nem így kéne lennie. Hiszen én még most is szeretlek.. És te is.. Szeretsz, Nem?! És mégis.. Nem tudom, mit éreznék, ha megszólítanál, vagy egyszerűen csak összeakadna a tekintetünk.. Fájdalmat, vagy örömöt.. Azt hiszem inkább a kettő különös együttesét.. A fájdalom és az öröm elvegyülne a szívemben.. szétfeszítené az érzés a szívemet.. De vágyom arra a szóra, arra a tekintetre.. De nem merek lépni.. Tudod.. Néha úgy megérintenélek.. Csak egy röpke pillanatra.. Csak végigsimítanék a kezeden.. Egy pillanat lenne.. De nekem annyit jelentene.. De nem merek hozzád érni.. Félek, hogy akkor minden eddigi álmom rólunk összeomlana.. Hiszen, tudom, hogy nekünk már nincs jövőnk.. Hiába szeretsz, és hiába szeretlek.. Én már nem tudnék veled lenni úgy, hogy ne fájna.. Mégis érzem.. Kellesz nekem.. Azt hiszem, veled is így van ez.. Hiszen ami véget ért, az már sosem lesz ugyanolyan többé.. Ez olyan se veled, se nélküled dolog, azt hiszem.. Mert nem tudlak elfelejteni.. De azt, amit tettél azt nem tudnám megbocsátani.. Nem. Ez nem jó szó.. Már megbocsátottam. Csak nem tudnám figyelmen kívül hagyni.. Ezt te is tudod.. Ez az ok. Amiért ennyi volt.. Amiért vége van.. De nem akarok nélküled lenni tovább.. De veled sem.. Tudod milyen érzés ez?? Igen, azt hiszem tudod.. Amikor el akarsz zárkózni valaki elől, hogy ne fájjon neki sem és neked sem.. De közben ez a valaki az a személy, akire legjobban vágysz.. Akire a legnagyobb szükséged van.. Hát ez a sorsunk.. Külön, egymásért szenvedjünk.. Elfogadom, ha te is. S te elfogadod.. Hát így én is.. Szenvedjünk csendben, a világ ne is sejtse.
[Saját..:)]
2011 augusztus 21. | Szerző: kisiren
Mindennapi…
A magvető dicsérete, hogy elvetette, majd szorgos, fáradtságos, kitartó munkájával nevelte, ápolta, gondozta, no és a mindenható , a nagyságos természet hozzájárult, hogy az apró mag kikeljen, szárba szökkenjen,búzaszemektől gazdag kalászba fejlődjön, betakaríthassák, megőröljék, majd megsüljön belőle az új kenyér.
A boltokban kapható kenyerek között válogatunk, keressük azt az ízt, mely otthon az asztalra került, amit édesanyánk fáradtságos munkával dagasztott, kelesztett, kisütött, és párja nem volt hét határon.
Ennek a “régi” kenyérnek az ízét keressük, de sehol sincs párja.Elvitte magával, mert amit ő sütött, úgy csak ő tudta , senki más, és abban a kenyérben bele volt sütve a szíve,lelke.Meg azok a fényes, meleg kis cipók, lángosok, mind, mind ő emlékét őrzik.
Hányan mennek/tek el más országokba “új kenyeret” keresni, mert megszűnt a régi, nincs. De nélküle nem lehet élni.Aztán minden nap érzik, hogy az új kenyér nincs olyan finom, mint az otthoni volt. Vágyakoznak utána. Van, aki egy életen át.
Pedig mindenki naponta kéri, ki így, ki úgy, hogy csak a napi betevője legyen meg neki és a családjának, hiszen életünk fontos feltétele.
A földi kenyér mellett, a lelki kenyeret is…
vadvirág
Kisasszony hava
Készülődik a nyár
2011 augusztus 21. | Szerző: kisiren
A teraszon ülve, a kávé kortyolgatás közben figyelem ezeket az apró, tüneményes lényeket, ahogy róják a köröket, fejlesztik, tökéletesítik repülésbeli tudásukat.A gyengébbek, későbben kikeltek néha csak pihegnek, lihegnek, de csinálják, nem hagyják abba.Milyen kitartás, önfegyelem, akarat kell ehhez, no meg rengeteg gyakorlás!
Ha kicsit lankad a kedvük, kitartásuk, fecskeszülők máris rájuk parancsolnak: -Tovább, tovább! Nincs lazítás, gyakorolni kell!- Persze ez csak látszat szigor, a cél érdekében.
Most azok a “kisfecskék” jutnak róluk eszembe, akik ismerkednek az új iskolatáskájukkal, ki-bepakolnak, élvezik a könyvek friss illatát, és várják a csodát, a titkok megfejtését… Nekik is szükségük van ezekben a napokban sok-sok biztatásra, buzdításra, hogy bátran, örömmel lépjenek be a csodák birodalmába, ahol rengeteg érdekes, izgalmas dolog vár rájuk…
Hiszen hamarosan ők is berepülnek új fészkükbe, az iskolákba, melyet oly hamar megismernek, belaknak…
vadvirág
Kisasszony hava
Elaludni készül a nyár…
2011 augusztus 31. | Szerző: kisiren
Aranyló napsugarai még édesítik, érlelik a gyümölcsöket, felszárítják a hajnal könnycseppjeit az őszirózsákról, de este már korábban tér nyugovóra, reggel pedig később, álmosabban ébredezik.Hűvösödnek az éjjelek.
A csengő is hegyezi fülét, mikor szólalhat már meg hosszú pihenéséből, jelezve, hogy vége a vakációnak.
A nagy bőröndöt elővette, leporolta, de még nincs kedve belepakolni, fiókokat ürítgetni, bár tudja, hogy mennie kell, hosszú út áll előtte.De addig még sütkérezik, élvezi az emberek szeretetét…
vadvirág
Kisasszony hava, 31. napja
Oldal ajánlása emailben
X