A természet ajándéka

2011 július 15. | Szerző: kisiren

 Finom, édes csemege…

...Egy tavaszi napon gyönyörű új ruhába öltözve táncolt,

hajladozott a szélben,

aki látta ,

gyönyörködött benne,

majd szirmait elhullajtva,

apró zöld terméseket fejlesztett,

melyek nőttek, növögettek,

majd őket a  forró, nyári napok aranyló sárgára,

édesre, illatosra, zamatosra  érlelték,

és most megfőzve ,

üvegbe zárva e finomságokat,

várják az édesszájúakat.

vadvirág                                                                                                   

Lángoló nyár

2011 július 14. | Szerző: kisiren

 Hol van a boldogság mostanában?

Sötét, sűrű erdő homályában,

egy hűsen csörgedező kis patak partján,

hol a fák lombjai a fejünk fölött összeérve árnyat terítenek ránk, 

lábunkat belelógatva a hideg vízbe,

közben pillangók vidám táncába gyönyörködve,

hallgatjuk a csobogó víz lassú, hűsítő,altatót dúdoló moraját,

nézzük a fénycsíkok kedves, pajkos játékát…

—

Sötét szoba mélyén,

redőnyök árnyékában,

jeges limonádé társaságában,

romantikus könyvet olvasva,

mely éppen a zimankós, hideg télről mesél…

vadvirág

Nyár van, nyár!

2011 július 13. | Szerző: kisiren

 …Vadvirágokat szedek
S kötözöm füzérbe.
Vagy a fűben heverek,
S felnézek az égre.
S haja hopp!
A madárral dalolok…
Szép világ, te, jó napot!

Reviczky Gyula

vadvirág                                                                                                    

2011 július 2. | Szerző: kisiren

  Messzi évekre visszanézni,
 és számbavenni ezer áldást,
 erőt, kegyelmet, megbocsátást:
 csodákra emlékezni jó!

Túrmezei erzsébet

Nyár van, nyár!

2011 július 2. | Szerző: kisiren

Hová kóborolt a nyár?

A búcsút intő Június színes virágtengert varázsolt elénk a mezőkön, parkokban, kertekben.Virágba bontotta a délceg kardvirágokat is, melyek feszes sort alkotva köszöntik az érkező vendéget, Júliust.

…ilyenkor , nyáron,

a tarka mezőkre vágyom,

ahol fejüket lehorgasztott

kalászokban érik az élet,

s köszöntik a szépséges búzavirágot,

a selymes, puha, tűzvirágokat,

a pipacsokat,

ahol röptükben

trillázó pacsirták fogadják az idegent,

dalukkal  dicsérve

a mezők látogatóit…

Vajon miért sírogat az új vendég, hiszen ő az, aki leginkább ránk nevet, hét ágra ontja sugarát?

vadvirág

2011 július 1. | Szerző: kisiren

 Nyár van, nyár!

Röpke lepke száll virágra, zümmög száz bogár...

Háromkor kezdik a csevegést, nem lehet tőlük aludni, mert be nem áll a szájuk, csak csevegnek, csevegnek, mesélik álmukat, és persze az előttük álló feladatokat is megbeszélik, de ezt olyan hangosan, harsogva, hogy a fenyőfa összes lakója hallja, no meg mások is. Aztán mire hajnal hasad, ébred a nap, már elcsendesedtek, mintha nem is volna lakója a tűlevelűnek. Huss!, mindenki elröppent, ki erre, ki arra.

Később a  kertben találkozom reggel egy-két fészeklakóval , amikor  azt figyelem, hogyan búcsúzik Szent Iván hava, hogyan köszönt ránk Szent Jakab hava.

A fűben mindenütt csillogó cseppek jelzik, hogy Nyárelő tegnap este bizony könnyeket hullajtott a búcsúzáskor, annak maradványai csillognak most a fűben szétgurulva , de jön már Áldás hava, és gyorsan felszárítja tikkasztó leheletével.

Hát elszökött  Nyárelő is a testvérei után, vajon   Nyárhava milyen meglepetéseket tartogat számunkra? Majd kiderül, hogy tényleg áldást hozott-e a tarsolyában, mint a neve is mutatja.

A fülemben a nyár muzsikál:

vadvirág

2011-07-01