2011 július 1. | Szerző: kisiren |

 Nyár van, nyár!

Röpke lepke száll virágra, zümmög száz bogár...

Háromkor kezdik a csevegést, nem lehet tőlük aludni, mert be nem áll a szájuk, csak csevegnek, csevegnek, mesélik álmukat, és persze az előttük álló feladatokat is megbeszélik, de ezt olyan hangosan, harsogva, hogy a fenyőfa összes lakója hallja, no meg mások is. Aztán mire hajnal hasad, ébred a nap, már elcsendesedtek, mintha nem is volna lakója a tűlevelűnek. Huss!, mindenki elröppent, ki erre, ki arra.

Később a  kertben találkozom reggel egy-két fészeklakóval , amikor  azt figyelem, hogyan búcsúzik Szent Iván hava, hogyan köszönt ránk Szent Jakab hava.

A fűben mindenütt csillogó cseppek jelzik, hogy Nyárelő tegnap este bizony könnyeket hullajtott a búcsúzáskor, annak maradványai csillognak most a fűben szétgurulva , de jön már Áldás hava, és gyorsan felszárítja tikkasztó leheletével.

Hát elszökött  Nyárelő is a testvérei után, vajon   Nyárhava milyen meglepetéseket tartogat számunkra? Majd kiderül, hogy tényleg áldást hozott-e a tarsolyában, mint a neve is mutatja.

A fülemben a nyár muzsikál:

vadvirág

2011-07-01