2011 június 14. | Szerző: kisiren

 

A Sárospataki Irodalmi Olvasókör áprilisi összejövetelén Perényi Klára, az Olvasókör titkára üdvözölte a jelenlévőket, aztán „A zempléni táj szépségei” c. fotókiállítás ünnepélyes megnyitója következett. A rövid tárlatnézés után,- közkívánatra-, Tamás Erzsébet : A Windischgraetz- család története c. vetítettképes előadásával folytatódott a rendezvényünk – számolt be Halász Magdolna az Olvasó Kör elnöke…

Tamás Erzsébet Eiben Györgyné Halász Magdolna        Csetneki József művésztanár, Czabányi Attila főiskolai hallgató igényes közreműködésében József Attila: Rejtelmek, Harmatcsepp c. megzenésített verseit hallgathattuk meg. A felkészítő, kiváló tanár: Diósi Istvánné volt. A művészeti kiállításon Eiben Györgyné Újhelyi Mária ny .pedagógus mesteri fotóit első alkalommal láthattuk, ahol a szépséges Zemplén kultúrtörténeti, természeti értékeit, a növény-és állatvilágát különleges megjelenítésében adja közre. A tehetséges művész képei gyönyörködtetnek, megnyugtatnak, és maradandó élményt nyújtanak Eibenné Marikának szívből gratulálunk, a fotóművészi tevékenységéhez további sok sikert kívánunk. A rövid tárlatnézés után,- közkívánatra-, Tamás Erzsébet : A Windischgraetz- család története c. vetítettképes előadása következett. A városunkban élő, agilis író, ny. pedagógus 1996 óta foglalkozik helytörténeti kutatással. Többéves szorgalmas, lelkiismeretes kutatómunkája eredményeként eddig tíz kötetet állított össze. Ebből hét jelent meg, kilencedik a hercegi család történetét, a legújabb a sárospataki cselédség sorsát mutatja be, amely egyedülálló összegzésnek minősíthető. 2010-ben megkapta a Pécsvárady Botond-díjat, amely munkássága, közéleti szereplése elismerését jelenti. Először a hercegi család történetét bemutató kötet megjelenésének előzményeit osztotta meg velünk. Megtudhattuk, hogy az Árpád-házi Szent Erzsébet Történelmi Társaság 2000-ben tartott ülésén véletlenül ismerkedett össze Windischgraetz. Natália hercegnővel, az emlékek felidézésében az anyai nagyapja is szerepelt, aki a herceg alkalmazottjaként dolgozott. 2003-ban a hercegnő meghívta Bécsbe, és ott határozta el a főúri család történetét feldolgozó képeskönyv összeállítását. A tervei megvalósításában a gyermekkori emlékei is megerősítették. A források összegyűjtése, feldolgozása, rendszerezése, kötetben való összeállítása három évig tartó aktív tevékenység bizonyítéka. A dokumentumban szereplő fotók másolata a sárospataki Rákóczi-vár egyik munkatársa közreműködésével Bécsben készült. Kutatása alapján a főúri család története 800 éves múltra tekint vissza, az elődök Bajorországban telepedtek le, a leszármazottak közül sokan élnek ma is Bécsben. A bárói rangot 1551-ben, a grófi címet 1557-ben, a hercegi méltóságot 1804-ben kapták meg. A sok fénykép segítségével felelevenedett a család Patakkal való kapcsolata, története. Windischgraetz. Alfréd, a számunkra rossz emlékű császári tábornagy, hat gyermeke közül Lajos herceg, lovassági tábornok 1875-ben örökölte a pataki várkastélyt. Az idős herceg halála után a fiatal Lajos kapta meg a birtokot, és 1907-ben gr. Széchenyi Máriával kötött házasságából hat gyermeke született. Gabriella hercegnő lányuk 1933-ban feleségül ment br. Reichlin Meldeg von Farkashoz és Mária valamint István nevű örököst hozott a világra. A hercegi család 1944-ig tartózkodott Patakon, majd elhagyták az országot. A kötetben szerepel a főúri család kiszolgáló személyzete is, a képek bemutatásánál a jelenlévők közül sokan meghatódva ismerték fel a rokonaikat, a családtagjaikat. Mindnyájunk számára nagy élmény volt egy kevésbé ismert, történelmi hercegi család bemutatása, akik a városunkban éltek, számos helyi és környékbeli lakosnak biztosítottak munkát, megélhetést. Hálásan köszönjük Tamás Erzsébet felbecsülhetetlen értékű helytörténeti tevékenységét, különleges tervei megvalósításához jó egészséget, további sok sikert, elismerést kívánunk         További fotók>>>

2011 június 12. | Szerző: kisiren

 Fotókiállítás az óvodában

A zene varázsa

2011 június 12. | Szerző: kisiren

“A szimfónia legyen olyan, mint a világ, mindent öleljen át.”

 Míg teszek-veszek, jövök-megyek,

hallgatom a fiatalember muzsikáját,

ahogy játszik a harmonikán, közben pedig egy más világba röpít,

ami szép, ami nagyon kellemes,

ahol csak a zene van, ritmus,

mert a muzsikája gyógyír,

hangulatot javít,

aki hallja megérti,

nem kell hozzá nyelvismeret,

áramlik mindenen keresztül,

mindenkiből más és más érzéseket vált ki,

…”kifejezi a kifejezhetetlent.”

vadvirág

Az élet muzsikája

2011 június 11. | Szerző: kisiren

 Csend. Nem zavarja semmi sem.
Csillagfény reszket a vizen.
Isten – lényednek egy sugára –
        Te vagy a cél, hiszem!

Gyóni Géza

Mennyi minden befolyásolhatja a reggeli indításunk hangulatát! Egy kellemesen gőzölgő, frissítő kávé íze, zamata,illata, egy végtelen nyugtató, szép hang a rádióból, egy száll rózsa a vázában,ha észre vesszük őket,  mind, mind közre játszik abban, hogy jól,pindurka örömökkel, barátságosan kezdődjön a szombati nap…

Legyen szép napod!

vadvirág

Csodálatos világ…

2011 június 7. | Szerző: kisiren

 Mindig

…meghatódtam, ha átléptem e küszöböt, ahol  1676 évében , annak egy szép napján az égen különös, fényes csillag jelent meg, beragyogva az eget, mert fejedelmi pompában megszületett e várban a leghűségesebb magyar , aki tudásban,jellemben, szabadságvágyban kimagaslott kortársai közül.

Különös érzés volt tegnap e helyen kiállítani, a tárogató hangja, minden körülöttem  megidézte szellemét. Köszönöm  a Sorsistenemnek, hogy ezzel megajándékozott…

vadvirág

2011.Nyárelő 7. napja

Ilyen az élet

2011 június 4. | Szerző: kisiren

 Nézem a felfutó piros, futórózsa virágait. Nem lehet betelni látványukkal, illatukkal, különösen ebben a melegben  olyan, mintha egy üveg rózsaillatú parfüm ömlött volna szét körülöttem.

No és a szebbnél szebb virágok, melyek reggel még kecses bimbóként pompáztak, mostanra már kifeslettek szirmai, a hőség hatására teljesen kinyíltak.Kár értük, hiszen tündöklésük nagyon rövid életű.

Ahogy nézem őket, azon tűnődöm, hogy a lélek is hasonlít hozzájuk. Ha jó szót, simogatást kap, megnyílik, kibontja lélekszirmait, de ha bántás éri, összecsukja, bezárja azokat.Neki is szüksége van az életet adó melegre, fényre, mint a virágnak.

vadvirág

2011 június 2. | Szerző: kisiren

 

„Légy csak úgy szerelmem,

Ahogy napfény csillan a hallgatag tavon: szikrázó és változó!

Boríts el fényeddel forrón és vallatón!

Légy olyan, mint a hullám, mely felemel, ölel, majd mélybe ránt,

És légy meleg fészek, megbújva lombok hajlatán!

Légy nekem árnyas hely a pusztán, hosszú út után,

Vagy messze látszó torony fagyott szirtek fokán!

Légy illatos kávé egy fáradt reggelen,

Légy őrjítő vágy, s az értelem!

Adj magadból többet, add egész önmagad,

Kívánom önzőn, ne ölelj többé másokat!

Légy most már vak, hisz láttál mezítelen,

Agyad hátsó zugában is csak nekem legyen helyem!

Úgy nézz rám, hogy magadat lássad,

Légy árnyék, s én leszek hűen követő társad!

Légy apám, s szeretőm, légy férjem s fiam!

Enyém légy egészen, engedd, hogy lehessek te, és önmagam!

Légy te, mint én lennék, s én leszek te magad!”

Néhány perc múlva eltette a tollat, rám nézett.

– Albert Wass egyik szép gondolata. Elolvassam?

Csak bólintottam.

 

„Mert nagyon szeretlek

 

Könnycsepp a szempilládon este: én vagyok

És én vagyok az a kíváncsi csillag, mely rád kacsint, és rád ragyog.

A csók, a csókod, az is én vagyok.

Végigálmodom az álmodat, ölelésedben én epedek el, csak én tudom minden kis titkodat.

A kulcs vagyok, mely szíved rejtett zárjait kinyitja,

S a nyíl vagyok, amely sivítva holttá sebzi vágyad madarát.

A dal vagyok, mely belőled zokog holt mámorok tört ívén az éjbe:

S én vagyok az a sápadtság, amit éjfél után, ha bálból jössz haza,

Rád lehel a sarki lámpa fénye.”          

– Ismerem. Szép sorok.

– Nézd el, hogy csak így masni, meg csomagolópapír, meg virág nélkül kézből kézbe adom! Most így alakult.
Összecsukta, épp át akarta adni, aztán visszaült.

– Várj, várj, várj! Virág helyett hallgasd meg az egyiket! – Lapozgatott. – Ez, igen, ez épp idevág! – Olvasni kezdte, de jószerint nem is olvasta, csak néha belepillantott a könyvbe, az arcomra függesztette tekintetét, s szinte fejből mondta.

„Neked játék,

neked a szerelem, neked a fény és a végtelen

Nekem a hiány, nekem a küzdelem

nekem a bűn és a félelem.

Arcul csapott magányunkra rászáradt illúziókkal

kétsornyi hír lett az életem,

s ami szép, azt csak képzelem.

Neked eső, neked havazás,

neked maradt a tisztaság, fehér lepedő,

de záporverte homlokodra jeleket karcol az idő.

Mert nagyon fáj, mert üvölteni kéne,

mert nem lehet, mert nem lehet!

Mert amit nem lehet, az az élet,

mert lehetetlen az élet, mert nincs igaz!

Széttépett imakönyveim között a megtalált nyomornak

sohasem lesz vége.

Neked játék,

neked a szerelem, neked a fény és a végtelen

Nekem a hiány, nekem a küzdelem

nekem a bűn és a félelem.

Csak tovább roncsol a vágy, az eltévedt boldogság,

akit fáradt vándorként engedtünk be hozzánk,

s ránk gyújtotta házunk.

De nem!

Nekem szép így is, nekem szép a volt, s a lesz is,

még ha a bűnnel házasságot kötsz is!

Hajnali házak csöndjét ma még titokban zárjuk,

s a kulcs halott fémtestként postaládánkba koppan,

mint startpisztoly dörren a meneküléshez.

Mert futni kell! Magam, magad ellen,

mert a világ máglyát rak egymást ölelő testeink alá,

s a gyönyör nedvei a kozmoszban áradnak szét,

de itt ez csak per, itt ez csak büntetés.

Nekem játék, neked a szerelem,

neked fény, nekem a végtelen.

A közös bűn, a hiányzó értelem,

mi neked küzdelem, nekem a félelem.

Talán egy más korban, egy más létben vége lesz a láznak,

de most ami volt, s ami lesz odaadod másnak!

Ez most a búcsú és a kezdet is!

Ez most fájni fog, még ha tudjuk is!”
Hosszú-hosszú hallgatással lassan lesiklott rólam a tekintete, összecsukta a könyvet, és átnyújtotta.

Hányszor átéltem ezt a jelenetet veszekedéseink másnapján, mikor magába szállt!
Mikor görbe éjszakák után napok múlva hazasompolygott bűnbánó tekintettel, játszva a hűséges kutyát, és próbált kiengesztelni. Mindig nehezebben, de azért sikerrel. Most az idő távlatából nézve megértettem, hogy otthon is remek rendező volt, sikeresen rendezte a békítő jeleneteket. Vajon most mennyire őszinte? Annak tűnik. Máztalannak és törődöttnek.

Gyümölcsérlelő Június

2011 június 2. | Szerző: kisiren

 JÚNIUS

Nyárelő

 

 

Elszaladt a szépséges Május is a többi testvére után, pedig de kellemes volt minden cselekedete, ahogy a fák,a cserjék, a bokrok , a rét virágait kibontotta ,szebbnél szebb virág- és levélruhába öltöztette a növényeket, lázba hozott minden élőlényt, olyan jó volt gyönyörködni benne!Aztán hipp! hopp!!, elfutott, maga mögött hagyva az újabb testvérét, Júniust, izzó, lángba borítva az eget, felforralva a levegőt.

E nyárelő rózsaillatot hint szerte szét a szaharai szélben, táncoló, kecses, vörös szoknyás pipacsok integetnek mindenfelé az út mentén, megállásra csábítva szépségükkel.Mosolygó cseresznyék hada hív a rigók közé a fára, megkínálva finom gyümölcsével.

Köszöntünk vidám, nevetős Nyárelő!Szépséged elragadó, csodálni való.

vadvirág