Virágbontó, füttyös Április
2011 június 24. | Szerző: kisiren
A gyermek kérései szüleihez:
Ne engedd, hogy rossz szokásokat vegyek fel. Te vagy az egyetlen, aki ezekre még idejekorán figyelmeztethet.
Ne javíts ki mások előtt. Sokkal többet érsz el, ha kettesben, csendesen megmagyarázod, hogy miben hibáztam.
Ne védj meg cselekedeteim következményeitől! Néha szükségem van arra, hogy – fájdalmak árán – magam tapasztaljam a következményeket.
Ne törődj sokat egészségi panaszaimmal. Néha csak azt szeretném elérni, hogy figyeljenek rám.
Ne felejtsd el, hogy nem tudom mindig pontosan kifejezni magam. Ezért tűnik úgy néha, mintha nem lennék “becsületes”.
Légy következetes. Ha nem vagy az, zavartnak érzem magam, és nem tudok többé bízni Benned.
Sose tégy úgy, mintha tökéletes és tévedhetetlen lennél. Túlságosan nagy lesz a csalódásom, mikor rájövök, hogy egyik sem vagy.
Ne felejtsd el, hogy szeretek kísérletezni. Kérlek, nyugodj bele a próbálkozásaimba, nem tudok meglenni ezek nélkül.
Ne felejtsd el, hogy nem tudok létezni szeretet és megértés nélküled, talán nem is kell ezt Neked hangoztatnom. Vagy mégis?
2011 június 24. | Szerző: kisiren
“…Tudod, kisfiam, a világon nagyon sok a csalán, a tövis, a gyom. Mert az emberek sokkal több rosszat cselekszenek, mint jót. És a csalán, a tövis meg a gyom a rossz cselekedetek nyoma ezen a földön.
De láthatod, hogy pillangó is van azért. A sok kicsi pillangó a sok kis jóság hírét hordozza magával. És vannak aztán szép, nagy, tarka szárnyú pillangók: ezek a ritka, nagyon jó cselekedetek. Minél szebb és nagyobb jót teszel, annál szebb, nagyobb és színesebb pillangó száll föl a nyomában.
Igyekezz, kisfiam, hogy amerre jársz, sok pillangó legyen. Ne lépj reá a csigára, hanem tedd félre az útból, hogy más se léphessen reá. És ebből újra megszületik egy pillangó.
Bárki, ha bajban van, segítesz rajta, ugye? Nem baj, ha az emberektől nem kapsz érte hálát. Minden jótettedet egy pillangó viszi hírül.”
(Wass Albert:Tavak és Erdők könyve)
2011 június 22. | Szerző: kisiren
Érik a ropogós cseresznye
Reggel a cseresznyefán együtt fütyültem a rigókkal, akik jóízűen lakmároztak mellettem, de nem csodálom, mert a fürtökben lógó, sötétpiros cseresznyeszemek mosolyogva, csábítóan nevetnek ránk.Majd aztán az üvegekben nevetgélnek tovább.
A reggeli és esti órákban a legkellemesebb a kertben tenni-venni, vagy csak ücsörögni.Különös varázsa, hangulata van , ahogy most is vigyázban állva bólogatnak, integetnek a liliomok, jukkák, meg a többi virágok. Köszöntik a reggelt, mint a gyerekek a tanárt.
Aztán eltűnődöm azon, hogy nem régen még a cseresznyefa gyönyörű virágairól készítettem egy csomó fotót, akkor fehér ruhában pompázott, most meg sötétpirosban tündököl.
vadvirág
Milyen jó volna jónak lenni
2011 június 21. | Szerző: kisiren
Szép és nemes gondolatok…
” óvd amit szeretsz, és ne feledd
ami jó és emberi, az mindig érthető.”
vadvirág
2011 június 21. | Szerző: kisiren
Ilyen az élet
2011 június 19. | Szerző: kisiren
Nézem
…a hömpölygő folyót, mely sodor magában megszámlálhatatlan vízcseppet, egymásba fogódzva, kapaszkodva. Aztán sodorja magával a hordalékokat, melyek a hosszú úton belekerültek.Majd lerakja őket valahol.
Így viszi az ember is magában a pillanatok sok-sok eseményét,emlékét, melyből sokat lerak, elfelejt útközben, de vannak, olyanok, amelyek végigkísérik.
Nagyon találóan fogalmazta meg Wass Albert:
“Az élet olyan, mint a víz: csak folyik, egyre folyik, soha nem áll meg egy pillanatra sem, hanem magával ragad mindent, ami beleesik, magával ragadja valahová, amit az ember úgy hív, hogy “örökkévalóság”. A percek, órák, napok, évek, álmok, megvalósítások, kudarcok és emlékek… minden, amiből az ember élete és szíve és lelke felépül… csak viszi, és soha nem hoz vissza semmit.”
2011 június 18. | Szerző: kisiren
–Könyv vigasztal bajban,
Ha beteg vagy, gyógyít,
Jót tesz azzal, ki kínlódik.
Megnevettet a könyv
s néha könnyre indít,
Ez is gyönyörűség mindig.
Szép Ernő
Csodálatos világ…
2011 június 18. | Szerző: kisiren
– Egyáltalán nem vagyok olyan náthás… Virág vagyok: jót fog tenni az éjszaka hűs levegője.
– De az állatok…
– Két-három hernyót el kell tűrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat. Állítólag olyan szépek. Meg aztán ki más látogatna meg? Mert ami téged illet, te messze leszel. A vadállatoktól pedig egy csöppet sem félek. Nekem is vannak karmaim.
És ártatlanul megmutatta a négy tövisét.
– Ne ácsorogj itt ilyen ügyefogyottan – tette hozzá. – Idegesítő… Elhatároztad, hogy elmégy. Hát menj.
Nem akarta, hogy a kis herceg sírni lássa. Kevély virág volt.”
(Antoine de Saint-Exupery: A kis herceg – részlet)
Nézem az én rózsáimat, melyek pár napja még pompáztak, büszkén illegették magukat a rózsafán, messziről odacsalogatva a méheket, darazsakat, lepkéket.Hol vannak ma már? Itt-ott árválkodik még egy-egy hervadó szirom. Aztán erőteljesen belefúj trombitájába a júniusi forró szél, és azokat is letépi, elsodorja messzire.
Hova lett a szépséges színük, messzire áradó illatuk, bársonyos tapintásuk, büszke ragyogásuk? Elszállt mind a szélben.
De nyílnak, pompáznak újabb virágok helyettük, melyek közül most a legszebbek a fehér margaréták.Időben érkeztek, Margit napra kinyíltak, frissítve, változatosabbá téve a kert színeit. Nagy fejükkel most ők integetnek felém, üzenve:
-Mi is kedvesek vagyunk! Jöttünk köszönteni a kert lakóit.- Majd mosolyogva lejtik táncukat a szélben. egyenes, büszke tartással hirdetik a természet apró, de nemes változásait.
Gyorsan virítanak ki, majd hervadnak el a nyár ezerféle virágai. Rövid az életük. Tudják, érzik, ezért is szeretnének minden pillanatot kihasználni , színes életükből minél többet megmutatni.
vadvirág
2011., Nyár hava, 18. napja
Gyümölcsérlelő Június
2011 június 15. | Szerző: kisiren
Milyen békés,
…nyugodt a reggel, ahogy jön fel a nap, érlelő sugaraival keltegetve fűt, fát, virágot, éreztetve azt, hogy most van ereje teljében.Nagyokat nyújtózik minden, maradék álmosságát dörzsöli ki szeméből.
Csak a rigók fütyülnek torkuk szakadtából, élesen fuvolázva. Csengő hangjukat visszhangozzák az ébredező kertek.Aztán útnak indulnak. A cseresznyefa felé…
Egy-egy kisbarát húz el a közelben,cikázva, mint a gondolat, száját tátva kapkodja a levegőben a szúnyogokat, bogarakat. Szorgoskodnak. Csak azt sajnálom, hogy a barátaim nem tértek vissza. Nincs aki reggelenkét a fürdőszoba ablaksarkából huncutkodna velem, nem hallom kedves csivitelésüket.Nagyon hiányoznak.
vadvirág
2011.,Nyár hava, 15. napja
2011 június 25. | Szerző: kisiren
KI DALLÁ LESZ…
Ki dallá lesz, az már örökre
az igazsággal csendül össze,
bármily hamisan intonálnák
azok is, akik kitalálták.
Ki dallá lesz, az nemcsak dallam-
íveket jelent, öt vonalban
rögzített halk melódiákat,
melyek szelíden szerteszállnak,
hanem jelenti a reménység
törvényerőre emelését,
amelytől nem tágít a nemzet,
amíg fiai énekelnek.
Ki dallá lesz, fölzeng az égre,
elnémul minden földi vétke,
még a becsületére száradt
szeplők is hangjegyekké válnak…
Ki dallá lett, immár legyen dal,
meghalhat – ámde el sosem hal,
az Úristen füléig harsan
a valóságnál igazabban.
Oldal ajánlása emailben
X