2011 június 26. | Szerző: kisiren |

Június volt...

Június volt s ujjongtunk, nincs tovább,
Most gyertek szabad mellű örömök
S pusztuljatok bilincses iskolák.

De elcsitult a jókedv-förgeteg
S helyére ült a döbbent némaság:
Köröttünk már az Élet csörtetett.

Óh, ifjui, szent megjózanodás,
Komoly, nagy fény, hős férfiú-szerep,
Emléketek ma is milyen csodás.

Hős harc az Élet és megélni szép,
Ha hozzáedzik tüzes szív-kohók
Ifjú vitézlők lengeteg szivét.

Ha élet zengi be az iskolát,
Az élet is derűs iskola lesz.
S szent frigyüket így folytatják tovább.

Én iskolám, köszönöm most neked,
Hogy az eljött élet-csaták között
Volt mindig hozzám víg üzeneted.

Tápláltad tovább bennem az erőt,
Szeretni az embert és küzdeni
S hűn állni meg Isten s ember előtt.

Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.

Ady Endre

Jó annak, aki meleg szívvel gondol vissza egykori iskolájára,tanáraira, mert az ott szerzett ismeretek, emberi  szó hozzásegítették a felnőtté váláshoz, felkészítették az életre, utat, irányt mutattak a későbbiekben.Becsületre, kitartásra nevelték, melyek segítették a további célok megvalósításában.

De legfőképpen azoknak jár a köszönet, akik lehetővé tették a tanulást, arra ösztönözve, hogy a tudás mindig hatalom, mozgató erő, mely további ismeretekre sarkall, inspirál.Megértették vele,hogy az életben célok kellenek, melyeket meg kell valósítani, az akadályokat le kell küzdeni. Kitartással, akarattal,szorgalommal.

Így volt ez mindig, s így is lesz.

vadvirág

2011-06-26