Nézem az én rózsáimat, melyek pár napja még pompáztak, büszkén illegették magukat a rózsafán, messziről odacsalogatva a méheket, darazsakat, lepkéket.Hol vannak ma már? Itt-ott árválkodik még egy-egy hervadó szirom. Aztán erőteljesen belefúj trombitájába a júniusi forró szél, és azokat is letépi, elsodorja messzire.
Hova lett a szépséges színük, messzire áradó illatuk, bársonyos tapintásuk, büszke ragyogásuk? Elszállt mind a szélben.
De nyílnak, pompáznak újabb virágok helyettük, melyek közül most a legszebbek a fehér margaréták.Időben érkeztek, Margit napra kinyíltak, frissítve, változatosabbá téve a kert színeit. Nagy fejükkel most ők integetnek felém, üzenve:
-Mi is kedvesek vagyunk! Jöttünk köszönteni a kert lakóit.- Majd mosolyogva lejtik táncukat a szélben. egyenes, büszke tartással hirdetik a természet apró, de nemes változásait.
Gyorsan virítanak ki, majd hervadnak el a nyár ezerféle virágai. Rövid az életük. Tudják, érzik, ezért is szeretnének minden pillanatot kihasználni , színes életükből minél többet megmutatni.
vadvirág
2011., Nyár hava, 18. napja