Játszik
…velem, ahogy a fa ágai, levelei között megbújik, onnan leselkedik, majd dézsmálja tovább a cseresznyét, egy cseppet se izgatva magát, hogy a fa tetejében figyeli Dezső,a madárijesztő, lobog a szalag. Már megszokta.Majd kiválaszt egy szépet, a csőrében tartva, már viszi is a családnak.Ők most a fenyőfán laknak, ott épült fel az új fészkük.
Robi elröppent, de jött helyette három is. Nagy a cseresznyefán a sürgés, forgás. Ízlik a rigóhadnak a korai csemege.Hagyom őket, had egyenek.
Virágokat szedek, csokorba kötöm őket, egyik szebb, illatosabb,mint a másik .Tündökölnek a nőszirmok, harang-, búzavirágok, pünkösdi- és futórózsák. Nem lehet látványukkal betelni.
Leülök a padra, kicsit még hallgatom ezt a rigókoncertet.Honnan tud kijönni ebből a kis madárból ez a gyönyörű, éles hang? Mindig mást fúj, de mindig szépet.Élvezem a nótáját: –Csirió!Csirió! Élni szép, élni jó!-zengedezi torkaszakadtából.
Közben eszembe jutnak az én “kismadárkáim”.Hamarosan újabb gyerekek gyönyörködhetnek majd bennük.
vadvirág