Tavaszi szél vizet áraszt

2011 március 20. | Szerző: kisiren |

…Minden rügy egy parányi ablak,
melyhez leányfejek tapadnak:
bent vannak a leányfejek,
bent a fában merengenek,
nap-éjen át álmodnak ott…
S most csak félig nyitják ki, félig
az álmukat tovább remélik.

Gulyás Pál

Ahogy elnézem őket a cseresznyefán, barackfán, a cserjéken,egyre duzzadtabbak, gömbölydedebbek lesznek.Külső takarójuk alatt  ébredeznek, álmodozna egy szebb életről. Hallgatom őket, ahogy egymással beszélgetnek:

-Belőlem szép zöld  levél lesz- dicsekszik egy rügy az aranyeső egyik ágán.

-Belőlem pedig gyönyörű sárga virág-feleli rá büszkén a mellette lévő, és szinte pattanásig feszülnek takarólevelei, úgy megduzzad.

-Rügyecskéim! Mind szépek lesztek, majd meglátjátok- csitítgatja őket mamácskájuk-csak várjatok még pár napot, ne türelmetlenkedjetek!

Épp akkor szállt le melléjük egy jókedvű cinkepár, daluktól hangos lett a táj.-Hát kell ennél több? A langyos napsugár simogat , a szél hintáztat , a langyos eső megmosdatott , most pedig e madárkák kedves dalukkal szórakoztatnak minket .

vadvirág

Az orgona-bokorra cinke szállt,

s a kis rügyeknek halk titkot súgott:

a dombon látta már a napsugárt,

már jönni fog,

s a lombok börtönére fényt havaz!

Smaragd szívekben felpezsdült az élet.

Csodás remény: valahol újra éled

egy régi álom, csillogó tavasz.

Wass Albert