Tavaszi szél vizet áraszt virágom, virágom…

2011 március 9. | Szerző: kisiren |

Jó, hogy látlak hóvirág,

megkérdezem Tőled,

mi hírt hoztál,

mit üzensz erdőnek, mezőnek?

Zelk Zoltán

 Hatalmas fehér fejük a földön fekszik úgy, ahogy már oly sokszor e hosszú télen.Befagyva jégbe, hóba, földbe, és mégis, ha kisüt a nap, kicsit melegszik az idő, máris vigyázba vágják magukat, úgy tetszelegnek.Sehol egy szennyeződés, piszok rajtuk. Mindig üdék, tiszták, bájosak, szépek.Zöld, fehér színben pompáznak. Nincs rajtuk semmi kihívó. Egyszerűek. Valamikor milyen szépek voltak együtt sokan, csokorba kötve. Ma már nem lehet.

Szeretem a fehér színű falakat is. A frissen meszeltek illatát. A fehér kis templomok  békés, nyugtató hangulatát. Amelyik a hegyoldalban meghúzódva hívogatja az arra járókat betérésre, megállásra, tűnődésre, elmélkedésre.Olyan nyugtató, pihentető szemnek, léleknek.

Szeretem az iskolákban is azokat a tantermeket, amelyek nincsenek túlzsúfolva, nem lóg dekoráció még a lámpáról is. Van fehér szabad falfelület, mely nem vonja el a figyelmet a munkától. És van zöld sziget virágokból, mely szintén kellemes látvány a szemnek.Mert a színek is nagy hatással vannak ránk. Mint most a hóvirág fehér, zöld foltjai.

vadvirág