És mégis, de mégis,
amikor tavasszal
megtelik a lélek
fénylő sugarakkal,
mikor egy reggelen
a kopár fák ága
tavaszi zászlaját
hirtelen kitárja…
akkor a teremtés
varázslatát érzem
s benne magamat is
megújhodni érzem.
S szinte öntudatlan
énekelni vágyom,
zümmögni, mint a méh
a réti virágon,
se tegnap, se holnap,
csak élni a fényben,
gond s gondolat nélkül
a nagy mindenségben.
Várnai Zseni
vadvirág