Csipp, csepp, egy csepp,…

 



Száz arca nevetve virít száz





újszülött, éji pocsolyán.





Láthatatlan erek csörögnek,





csengőket csöppent az eresz:





nekem most szép a hó: siratja,





hogy vége lesz.

Szabó Lőrinc

vadvirág                                                                                     







 

 
 
Címkék:
Tovább a blogra »