Csipp, csepp, egy csepp,…

2011 február 16. | Szerző: kisiren |

 Mint aki

…érzi vesztét, az utolsókat rúgja.Meg-megrázza  hópaplanját, belőle nagy pelyheket  hullajtva ránk, de ez már hamar locspoccsá válik, oda fehér üdesége.

Mintha nagy titkok tudói volnának a fák, madarak, minden rezzenésre figyelnek, jeleket várnak, hogy aztán beindulhasson náluk az élet…Hiszen az ég felé nyújtózkodó fák ágai elgémberedtek, alig várják már, hogy bennük beinduljon az élet bonyolult pezsgése.Sok madár is várja a tavasz első napsugarait, hogy hozzálássanak új életükhöz.

De most még csend honol mindenütt. Szunyókálva vár a tél végi táj egy újabb, boldog ébredésre.Ha picit is kisüt a nap, szemüket lopva kinyitják már a növények, de ha beborul, ismét elszenderednek.A legügyesebbek, a legbátrabbak is alig várják már, hogy fehér ruhácskájukban elkápráztassák az embereket tavaszt köszöntő táncukkal.

No és persze valahol már nagy a készülődés a messzeségben, hiszen itt vár rájuk az igazi otthonuk, ahol majd újra családot nevelnek. De addig még hosszú út áll előttük!Csak épségben hazatérjenek a kis barátaink!

vadvirág

2011. fagyos ,havas február 16. napja