Fagy kinn, fagy…

 Erdélyi József: Olvadás

Olvad a hó a hegyen,

csörög a folyóka:

nem volt ilyen jó kedvem

tavaly tavasz óta.

Zajlik a jég a Dunán,

veri a híd lábát:

aki legény, aki lány,

most éli világát.

Hej, dínom-dánom,

a szerelem álom.

Ráncos arca felderül

az öregembernek,

néz a Napra s úgy örül,

gajdol, mint a gyermek.

Hej, dínom-dánom,

a halál is álom…



“A tó beállt, a tó türelmes,

bólint, ha a tél szól neki,

ám a patak nem engedelmes,

az fut, ha a fagy kergeti,

s mikor fehér inát harapják

a jég fogai, felkiált:

visszarengik ringó haragját

az aranyszemű vadlibák…”

Szabó  Magda

vadvirág                                                                                               

Címkék:
Tovább a blogra »