Hárs Ernő: A tél betűi
A havas táj óriási irka,
varjakkal és fákkal teleírva.
A betűk a fák fekete rajza,
s a varjak, mint pontok, ülnek rajta.
Minden napnak más a kézvonása,
a betűket szélvihar cibálja.
Felrepülnek a pontok időnként,
hol széjjelebb sodródnak, hol összébb.
Majd a végén károgva leszállnak,
új értelmet adva az írásnak.
Sorait a tél ekképpen rója,
s fütyül rá, hogy van-e olvasója.
Reggelre
lehullottak, szétfoszlottak a fákat, bokrokat takaró zúzmarafátylak, így szürkés-barnás-feketén fohászkodnak az ágak ismét az ég felé.Sokat enyhült az idő, de a nap, az még mindig elrejtőzött, nem mutatja magát. Pedig ,hogy hiányzik már! De…Valami változás biztosan készülődik a magasban, mert a rigókfiak napok óta kergetik egymást, valószínű, ők már készülődnek valamire.
Sok már ez a fekete-fehér, fagyos világ! Jó volna belecsempészni a szivárvány színeit is, hogy melegebb, hangulatosabb legyen.
vadvirág