Csipp, csepp, egy csepp,…
2011 február 27. | Szerző: kisiren
Február is útra kél…
A reggel zimankós, fagyos, de a hegy tetejére felérve, vakítóan előbújik a nap. Jó meredek volt felfelé az út, de a látvány mindenért kárpótol.
-Szép napot!- kívánja hatalmas vigyorával a nap, és kezdi olvasztgatni a hótakarót.Hát mégis csak beköszönt már valami változás, legalábbis a jelen pillanat ezt mutatja.A szürke égboltból csodaszép kék lesz, itt-ott hatalmas úszó fehér felhőkkel. Valami varászló járt itt? Talán ő csinálta ezt a hirtelen változást, csak halkan jött, azért nem lehetett hallani, látni?
Messzi hegyek csúcsai integetnek, hívogatnak beljebb az erdőbe. Amerre a szem ellát, mindenütt hegyek, hegycsúcsok, a végtelenség jelképei ők.
A tél végi csendet egy-egy vidáman üdvözlő madárdal veri fel, egyikkel sokáig játszom ismét, hogy fütyülgetek neki, ő vissza, de egyébként még csend honol mindenütt. Olyan érzése van az embernek, mintha valami nagy durranás készülne a hó alatt, csak még nem jött el az idő a változásra.
Aztán lefelé jövet leginkább nadrágféken volna jó lecsúszni, csak hát a tuskók , a hepehupás buckák erre nem alkalmasak. Pedig be jó az ilyen meredek oldalról szánkóval száguldani! Mindez persze már csak gyermekkori álom.
Leírhatatlan az erdő szépsége. Fölöttünk a kék ég, lábunk alatt a csillogó , ragyogó fehér hótakaró. A befagyott patak halk dallama jelzi, hogy nem állt meg, a jég alatt is tovafut, sőt a napos, enyhébb helyeken még itt-ott elő is bújik, úgy duruzsol kedves dallamot.
A hóban mindenütt az éhes állatok nyomai. Feljebb a fenyők mellé meghúzódva egy őz pár ágat rágcsál barátságosan, majd lassan tovább indulnak, fel a megszokott útjukon.
vadvirág
2011 február 26. | Szerző: kisiren
engedj játszani
mert gyerek vagyok
s minden új nekem
minden érdekel
ne legyél szigorú
mert bennem
a szeretet végtelen
Őri István
vadvirág
Fagy kinn, fagy…
2011 február 25. | Szerző: kisiren
–Virágbokor mézeshétben
Boldogságról beszélj nékem.
– Várjon uram még egy évet
Akkor szólhat csak az ének;
Virág bokor, ingó – ringó,
Akkor jön a rózsabimbó.
-Mi a boldogság jó anya?
-Csitt! Felébred a kisbaba,
Életemnek gyönge ága,
Drága nekem minden álma.
Ha ő felnő, ha ő virul,
Ha erőtől arca pirul,
Betelik a lelkem vágya;
Ő a boldogságom fája.
…
Mi hát a boldogság jóságos Úristen?
Fiam, mindenkinek az, milye nincsen.
Gárdonyi Géza
vadvirág
Ilyen az élet
2011 február 24. | Szerző: kisiren
“Lanyhább hatást tesz a lélekre az,
Mirõl csak a füle útján értesült,
Mint az, amit a megbízhatóbb tanú,
A szem elõtt folyik le és amit
Maga a nézõ közöl önmagával”
Horatius
vadvirág
Fagy kinn, fagy…
2011 február 23. | Szerző: kisiren
Odakinn búcsúzik a Nap
Az előbb gyönyörű égi jelenséget láttam. Véletlenül kinéztem, és az égen egy vörösen izzó , óriási gömböt láttam, ahogy a Nap sietett a hegyek mögé lepihenni.
Úgy tűnt, mintha valakik egy hatalmas kötéllel húznák lefelé az égboltról, igyekeznének eltüntetni. Csodálatos látványa megbabonázott, szinte az ablakhoz tapadtam, hogy végigkísérjem lenyugvó útján. Egyre közelebb, közelebb került a hegytetőhöz, majd felült a fák tetejére, de csak egy percre, mert rohamosan kúszott lefelé.A gömb kezdett fogyatkozni: félgömb lett, majd olyan, mint egy piros sapka lenne a hegyen, aztán már csak a teteje, majd az is fogyott, egyre fogyott, míg teljesen elbújt mögéjük. Ritka vörös -pompában búcsúzott ma el a Nap.
Az utóbbi időkben sok szép naplementét láttam. Mindig elkápráztatnak e megmagyarázhatatlan jelenségek, mert ugye értem én, hogy így meg úgy, de annyi , de annyi minden van körülöttünk, ami megmagyarázhatatlan…Csodaszép pillanatok ezek.
vadvirág
2011 február 23. | Szerző: kisiren
Csipp, csepp, egy csepp,…
2011 február 23. | Szerző: kisiren
segíts engem, napsugár, dalra kélni már!
Szép aranyedény, szétömlik a fény,
a nap arany-reggelén szépen szóljak én!”
Weöres Sándor
vadvirág
2011 február 23. | Szerző: kisiren
Fagy kinn, fagy…
2011 február 28. | Szerző: kisiren
Jégen csúszkálva, csizmában, nagykabátban távozott
Fagyosan, borúsan, ködfátyolába burkolózva búcsúzik,szegény hóvirágokat jégbe fagyva hagyta, a rügyeknek még mindig tilos ébredezni, pedig tegnap, tegnapelőtt milyen nevetve, kacagva járt, kelt, szinte megette a hó nagy részét, a levegőben is valami új jövetelének illatát éreztette. Bizakodtunk benne, hátha viszi magával a jeges leheletét, de az még úgy látszik várat magára.
Reméljük, hogy a következő hónap meleg levegőjétől felébred a természet, visszahozza távolra utazott barátainkat, és a természet mosolygósabb, barátságosabb arcát mutatja majd felénk.
csiribiri
2011. fagyos, jeges február 28. napja
Oldal ajánlása emailben
X