Szeresd a madarakat!

2011 január 8. | Szerző: kisiren |

  Jó,

…hogy az ablakon kinézve, a bokrokra akasztott madáretető környékén  mindig történik valami, így  sütés, főzés közben van alkalmam gyönyörködni nyüzsgő, zajos életükben.

Az utóbbi időben szaporodtak a vendégek, mert megjelentek a kékcinegék is. Persze az is lehet, hogy jöttek ők korábban is, csak akkor nem tartózkodtam eme ablak környékén.Most éppen  megy a bunyó a fekete- és a kéksapkások között. Micsoda elszántsággal védik a feketesapkások  az etetőt és környékét. Valóságos harci ütközetet vív egymással a két tábor. A kergetés hevében hol az egyik csapat, hol a másik csapat tagja kerül be a két etető valamelyikébe, vagy a szalonnára, és belecsippentve, vagy egy -egy magot felkapva gyorsan odébb suhan az ágakra.

Fantasztikus mozgékonyak. Egy pillanatig meg nem állnak, állandó mozgásban vannak, mint a sajtkukacok, így aztán roppant nehéz egy-egy pillanatot megörökíteni, mert mire minden összejönne, ők már messze járnak.Tényleg olyanok, mint a villám, nem túlzás a megállapítás rájuk.

Még jó, hogy itt vannak a bokrok , könnyen elbújnak  közöttük.A kerítésen meglapuló verebek is csak az alkalomra várnak, hogy berepülhessenek, akkor aztán nehéz őket a finom csemegétől elkergetni. A rigók tollaikat felborzolva drukkolnak hol az egyik, hol a másik csapatnak, ők jól járnak a lepotyogott magokkal, nekik mindig van mit csipegetniük.

Én pedig míg  készítem a halpaprikást a túrós csuszához, próbálom őket lefotózni  így ablakon keresztül, nem nagy sikerrel.Mindenesetre megfűszerezi csipetnyi, finom élménykékkel  konyhai elfoglaltságomat a természet apró rezdüléseinek nyomon követése.

vadvirág

2011., Boldogasszony hava, 8. napja