Száncsengő csing-ling-lingTél öblén halkan ring

2011 január 2. | Szerző: kisiren |

 Az út szélén

…egy róka fekszik. Elütötték szerencsétlent.Olyan békésen , nyitott szemmel terült el, mintha csak mosolyogva figyelné a világot Rókáné. Gyönyörű a szőre, talán most a legszebb. Hosszú, vörösesbarna. Éhesek ebben a nagy hidegben, ezért sokat vannak úton.

Beljebb a hegyben is mindenütt látni  nyomukat a hóban. Hiába! Elfogyott a tartalék élelem, korog a gyomruk. Ilyenkor gyakran álmodnak Kukoriékról, ezért hát nyakukba veszik a lábukat, élelem után kutatnak.

Egyébként békés, csendes minden. A téli erdő látogatóit az útmentén egy-egy ágcsomóból felröppenő madárka, vagy cinke üdvözli énekével, adja tudtul a többi lakóknak, hogy idegenek járnak az erdők birodalmában.A szajkók, vagy harkályok hallatják még hangjukat, egyébként alszik a táj, kivéve a patakokat. Ha közelükben járunk, látjuk, hogy igen csak megduzzadtak, sebesen rohannak lefelé, fodrozva, tajtékozva zuhannak le egy-egy szűk szorosban, hangos morgásukkal felverve az erdők csendjét.

Sokfelé buzog lefelé kisebb ér, de azok általában befagytak, a jég alól hallatszik duruzsoló muzsikájuk, ahogy ereszkednek lefelé a hegyoldalon.Köröttük mindenütt jégcsapfűzérek lógnak.

Nem messze vadkan csörtet, éhesen keresgél, neki is kevés most az ennivaló, amit talál.

Bármerre néz, vagy lép az ember, mindenütt a természet szépséges alkotásaiba botlik, nem lehet szabadulni tőlük.Szép ez a tiszta fehér hóruhája az erdőnek. az őszi pompa is csodálatos volt, de ez a fagyos, csipkés is remekmű.

Az erre túrázóknak gondolatából elszáll minden, és valami különös erő veszi hatalmába: érzékeli, megtapasztalja, elraktározza azokat az élményeket, melyek nyugalmat, békét árasztanak magukból, mint amikor gyerekként a patakokból szedték a rákokat, fogták a halakat, és amíg az sült , addig megcsodálták a szebbnél, szebb vadvirágok színét, formáját, illatát, megismerve az erdő örök szépségét.

vadvirág