Csendül a fürge száncsengő, Véget ér az esztendő.

 Az Új Évben

jusson minden napra egy kis fény,

melegség,

csöppnyi öröm,

jókedv,

egészség,

aminek segítségével a hétköznapok gondjai

leküzdhetőek lesznek!

 

               

 

 

Szeretetben, egészségben

legyen részed egész évben.

Légy szerencsés, vidám, boldog,

felejtsd el a bút, és gondot.

Kezdődjön hát egy új élet:

legyen békés, boldog éved!

Mentovics Éva

 



“Teremtve van-e a világ,

Vagy örök idők óta áll?

S fog-e örökké állani,

Vagy egykor semmiségbe száll?

Megírta évmiljók előtt

A sors, mi fog történni majd?

Vagy a történet gálya, mit

A véletlen fuvalma hajt?

Egy-e a lélek és a test?

Honnan jövénk, hová megyünk?

Elalszik-e a sírba’, vagy

Uj lángra lobban életünk?”

Gunnyaszt a bölcs magánosan,

S ezen kérdések lengenek

Virasztó szemei előtt,

Miként rejtelmes szellemek.

Vizsgálja őket gondosan,

Vizsgálja fáradatlanúl,

Vizsgálja hosszu évekig,

S mi haszna benne? mit tanúl?

E szellemeknek arcain

Csak egy vonást sem fejte meg,

Midőn feléje a halál,

A végső szellem, közeleg.

S te balgatag világ, te az

Ily dőrét bölcsnek nevezéd,

Ki kincset kíván szerzeni

S eltékozolja életét.

Elég, hogy élsz! mi gondod rá:

Mi volt és mi következik?…

Legbölcsebb, sőt csak az a bölcs,

Ki sohasem bölcselkedik.

Petőfi Sándor

Koltó, 1847. október









Évapó

…terelgeti csemetéit. Már a tizenkettedik is beállt a sorba, kicsit még szedelőzködik, aztán szánra ülnek és tovasuhannak a többi testvérével együtt. Már mind a tizenegy várja, hogy aztán végleg elhajtsanak oda, ahol az emlékekben élnek..

Nem találja

… helyét, nyugtalan.A számadást elkészítette. Tudja, hogy sokan őrzik majd a rossz emlékek között, hiszen sokszor csinált felfordulást, hirtelen zúdította a bajt az emberekre.

Ezért nem vár nagy búcsúztatást, inkább csak lopakodva szeretne felszállni a vonatra, ami tovaröpíti. De sajnos sok-sok nyoma itt marad , még sokáig az emberek lelkében. Nehéz lesz begyógyítani a sebeket, amit a sok vízzel, árral, iszappal, viharral okozott.

A körhinta

lassít, majd megáll, és mi, utasok leszállunk róla. Eltelt egy év, körbe utaztuk az évet.Jártunk télben, tavaszban/?/, nyárban, őszben, majd ismét télbe érkeztünk. Közben elmúlt felettünk  egy  esztendő.

Az utazás során sok minden ért bennünket:apró örömök, bajok, gondok.Nem volt könnyű az út, amit megtettünk.Rengeteg nem várt akadállyal kellett megküzdenünk.De megérkeztünk. Már ez is nagy dolog, bár igaz, hogy a hinta kezdi hamarosan a forgást, amibe tetszik, nem tetszik  , újra be kell szállnunk.





Az Élet

…pedig folytatja útját tovább. Tulajdonképpen ott, ahol abba se hagyta, hiszen meg nem áll, forog tovább, tovább…

vadvirág

Ez volt a 2010. év, Álom havának  31.,Szilveszter napja

Címkék:
Tovább a blogra »