Ma ismét sikerült Decembernek szétszaggatni a tél ködfátyolát,
és egész nap fülig érő szájjal nevetett ránk.
Igaz,
hogy azért már jókat belecsíp,
beleharap az arcunkba,
de megbocsájtható neki,
mert jókedvében teszi mindezt.
De most búcsút intett,
elbújt a hegyek mögé.
Reméljük holnap is meglátogatsz bennünket!
vadvirág