Tél szele hóval, faggyal jő…

2010 december 3. | Szerző: kisiren |

 Álmosan köszöntött rá a reggel. Sűrű  ködfátyol alól ki-kikandikált, de nem volt még kedve neki sem az ébredéshez.Az utcai lámpák is hunyorogva pislákoltak, próbálták szemükből kidörzsölni az álom maradék cseppjeit, de nem sok sikerrel.

Ezeken  a sötét téli reggeleken nehezen indul az élet. A gyertya fénye, illata, a gőzölgő meleg kávé látványa megteszi hatását. – Jó reggelt!- köszön csilingelve a kis ezüstkanál, és míg a gyertyafénynél eltáncolja keringőjét a habos kávéban, egycsapásra kimegy az álom a szeméből.

Kitekintve az ablakon, látja, hogy a gomolygó, gubancos, kócos ködfelhőkből itt is, ott is előbújik egy hegycsúcs, és megcsillan a ködfátyol alól egy-egy csillogó hócsomó.Ébred a téli táj, vele együtt az ember.

vadvirág