A tél ölelésében tudja meg az ember,
hogy lelke mélyén a nyár soha nem múlik el.
Albert Camus
Meglepetéssel érkezett az új jövevény, december.Megtréfált bennünket, amikor délben kiszakította hópihe dunnácskáját, és finom, fehér hólepelt borított a tájra.
De szép ilyenkor a tél! És milyen csendes! Nem hallani egyetlen madarat sem csipogni, minden és mindenki elcsendesedik.Még a kutyák is visszahúzódnak óljaikba, nem hallatszikugatásuk. Ilyenkor kellemes este hallgatni kinn a “csendet”, figyelve a tél uralkodó színeit: a fehéret, kéket,..feketét.
Igazi várakozási idő. Amikor úgy tűnik, hogy határtalan nyugalom szállt a tájra,mi pedig a kinti hideg helyett a benti fényre, melegre vágyódunk.
vadvirág