A szeretet az élet
2010 december 23. | Szerző: kisiren
“Gyújtsál egy gyertyát, ha leszáll a csendes éj“
Harang csendül…
Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.
Ady Endre
Te légy vendégünk…
Legyen ma templom minden ember szíve,
Melyben a lélek szárnyat bontogat!
Karácsony édes ünnepén
Legyen imádság minden gondolat.
Szálljon szívünkbe áldott akarat,
Ez kösse egybe mind a kezeket.
Karácsony édes ünnepén
Te légy vendégünk: Jóság, Szeretet!
Móra László
Angyalok húznak a világ fölött.
Hírét hozzák, hogy földre szállt a béke!
Megszületett az Igazság, a Jóság,
akit úgy vártunk: megszületett végre!
Wass Albert
vadvirág
2010. Álom hava
A szeretet az élet
2010 december 21. | Szerző: kisiren
Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.
…Bizalmas szívvel járom a világot,
S amit az élet vágott,
Beheggesztem a sebet a szívemben,
És hiszek újra égi szeretetben,
Ilyenkor decemberben.
…És valahol csak kétkedő beszédet
Hallok, szomorún nézek,
A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így decemberben.
Juhász Gyula
vadvirág
2010. Álom hava
Száncsengő csing-ling-lingTél öblén halkan ring
2010 december 20. | Szerző: kisiren
A puha hóban, csillagokban,
az ünnepi foszlós kalácson
láthatatlanul ott a jel,
hogy itt van újra a karácsony.
Mint szomjazónak a pohár víz,
úgy kell mindig e kis melegség,
hisz arra született az ember,
hogy szeressen és szeressék.
S hogy ne a hóban, csillagokban,
ne ünnepi foszlós kalácson,
ne díszített fákon, hanem
a szívekben legyen karácsony.
Szilágyi Domokos
vadvirág
Tél szele hóval, faggyal jő…
2010 december 19. | Szerző: kisiren
Templomi csöndben,
Éjjeli ködben
Aszkéta-ágat zörrent a szél,
Valahol messze,
Csillag szemekre
Szürke ködfátylat borít a Tél.
Túl a tetőkön,
Dárdás fenyőkön:
Zöld diadémon, pára lebeg,
Sűrű vadonban
Halkan, titokban,
Fenyő-óriások könnye pereg…
Wass Albert
vadvirág
Álom hava
Ilyen az élet
2010 december 18. | Szerző: kisiren
Álom-havában történt…
Eközben rádiót hallgat, ahol éppen híreket mondanak.Nem nagyon érdekli az efféle, igénye sincs rá, de most ki tudja miért, mégis meghallgatja.
Reggelre a hidegben megint megfagyott egy hajléktalan -közli a bemondó.
E hír megüti a fülét. Arra a hajléktalanra gondol ,akit tegnap este látott, amikor gazdag vendégét kísérte el színházba.Máskor is elvitte már jómódú barátja szórakozni, hiszen szereti mutogatni maga mellett a szemre való, modell típusú lányt. Élvezi, ha utánuk fordulnak.Ilyenkor, mint egy kitűzőt , viseli a fiatal, helyes, szórakoztató társat.
…
Tegnap este is, mint máskor, taxival mentek a színházba. Pár métert gyalogolniuk kellett, élvezte, hogy szépségét, bundáját, melyet persze gazdag barátjától kapott,és az alóla kikandikáló pompás estélyi ruháját sokan irigykedve megbámulják.
Az ünnep előtti tömeg jött, ment az utcán, sokan siettek a hidegben a színház felé, amikor egy hajléktalan a közelükben megszólította őket, egy kis pénzt kért tőlük.
Vivien fülét megütötte egy régen hallott hang.Ránézett, szemük találkozott az esti fényben. Ismerős volt a tekintet. Egy pillanatra megtorpant, majd barátja karon fogta, továbbvitte. -Nem adunk neki egy forintot sem!- mondta határozottan, majd beléptek a színház kapuján.Az előadás alatt többször látta szeme előtt azt a lázas tekintetet, de mindig elhessegette magától a képet.
Megszólalt a mobilja. Jelezte, hogy vendége mindjárt megérkezik. Miért van benne most ilyen nyugtalanság? Már megint az a hang, az a tekintet, amit az este látott, hallott! Miért?!Nem hagyja nyugton a gondolat, pedig már mennie kellett ajtót nyitni.
A tegnap esti hajléktalanon persze megesett mások szíve, adtak neki többen is egy-egy összeget. Ő pedig gyorsan, hogy felmelegítse magát,”tüzes vizet” vett rajta, majd leült a járdán, hátát az épület falának támasztotta, iszogatott, így fűtötte belső kályháját.
Kortyolgatás közben arra a hölgyre gondolt, aki olyan utálattal nézte őt.A szemére , amelyik úgy hasonlított az ő kislányának csillogó tekintetére! Azok a karácsonyestek jutottak eszébe, amikor még élt a felesége, neki is volt rendes munkája , családja.Arra a szentestére, amikor munkából ment haza, és kislánya rohant elé, ahogy meglátta, kiabálva:- Apuka!Megjött Jézuska!-Felkapta az ölébe, kacagva forogtak, nevettek, hogy még a könnyük is kicsordult a fehér hóesésben.
Aztán a következő tavasz elvitte feleségét gyógyíthatatlan betegségben a túlpartra. Ketten maradtak. Bánatában egyre többet nyúlt a borospohárhoz, egyre több időt töltött a kocsmában. Lassan mindenüket, ami értékes volt, eladogatott, míg nem egy napon kislányát is elvitték a nevelőotthonba.
Hogy felejtsen , még többet ivott. Néha a gyereket meglátogatta, olyankor a szíve szakadt meg, mert a kis Vivi mindig könyörgött neki, hogy vigye haza, vigye el innen! Ilyenkor fogadkozott, de nem volt benne erő, hogy kiszabaduljon a pokolból.
Belül egyre jobban erősödik egy hang, ami egyre ismerősebb neki.Aztán már olyan, mintha ott benn harangoznának, zúg, kong egyre hangosabban a harang.Mintha egy üzenetet hozna távolról….Most már alig várja, hogy látogatója távozzon. Elhatározta, hogy távozása után nyomban megtudakolja az elhunyt hajléktalan nevét, kilétét, mert most már szinte biztos benne, hogy nem volt véletlen a találkozásuk.
Éjszaka elaludt a hajléktalan az utcán. Jöttek a szociális munkások, kérték, menjen velük az éjszakai melegedőre, de ő inkább a csillagos ég takaróját választotta. Rossz tapasztalatai voltak .Az italtól mélyen elaludt.Álmában az a csillogó szemű kislány nevetve futott felé. Ő pedig szorosan magához ölelte, had melegítse hideg testét.
Reggel a takarító munkások találtak rá .Megfagyva.Azt mondják, keze görcsbe volt, mint aki nagyon szorosan kapaszkodott volna valamibe…
/részletek /
vadvirág
A szeretet az élet
2010 december 17. | Szerző: kisiren
“Olyan jó néha angyalt lesni,
s angyalt lesve a csillagok közt
Isten szekerét megkeresni.
Ünneplőben elébe menni,
mesék tavában megfürödni,
s mesék tavában mélyen, mélyen
ezt a világot elfeledni.”
Wass Albert
vadvirág
2010. Álom hava
2010 december 17. | Szerző: kisiren
Száraz ágon, hallgató ajakkal
Meddig ültök, csüggedt madarak?
Nincs talán még elfeledve a dal,
Melyre egykor tanitottalak?!
Vagy ha elmult s többé vissza nem jő
A vig ének s régi kedvetek:
Legyen a dal fájdalmas, merengő…
Fiaim, csak énekeljetek!
Tompa Mihály
Csendül a fürge száncsengő, Véget ér az esztendő.
2010 december 31. | Szerző: kisiren
Az Új Évben
jusson minden napra egy kis fény,
melegség,
csöppnyi öröm,
jókedv,
egészség,
aminek segítségével a hétköznapok gondjai
leküzdhetőek lesznek!
Szeretetben, egészségben
legyen részed egész évben.
Légy szerencsés, vidám, boldog,
felejtsd el a bút, és gondot.
Kezdődjön hát egy új élet:
legyen békés, boldog éved!
Mentovics Éva
“Teremtve van-e a világ,
Vagy örök idők óta áll?
S fog-e örökké állani,
Vagy egykor semmiségbe száll?
Megírta évmiljók előtt
A sors, mi fog történni majd?
Vagy a történet gálya, mit
A véletlen fuvalma hajt?
Egy-e a lélek és a test?
Honnan jövénk, hová megyünk?
Elalszik-e a sírba’, vagy
Uj lángra lobban életünk?”
Gunnyaszt a bölcs magánosan,
S ezen kérdések lengenek
Virasztó szemei előtt,
Miként rejtelmes szellemek.
Vizsgálja őket gondosan,
Vizsgálja fáradatlanúl,
Vizsgálja hosszu évekig,
S mi haszna benne? mit tanúl?
E szellemeknek arcain
Csak egy vonást sem fejte meg,
Midőn feléje a halál,
A végső szellem, közeleg.
Ily dőrét bölcsnek nevezéd,
Ki kincset kíván szerzeni
S eltékozolja életét.
Elég, hogy élsz! mi gondod rá:
Mi volt és mi következik?…
Legbölcsebb, sőt csak az a bölcs,
Ki sohasem bölcselkedik.
Petőfi Sándor
Koltó, 1847. október
Évapó
…terelgeti csemetéit. Már a tizenkettedik is beállt a sorba, kicsit még szedelőzködik, aztán szánra ülnek és tovasuhannak a többi testvérével együtt. Már mind a tizenegy várja, hogy aztán végleg elhajtsanak oda, ahol az emlékekben élnek...
Nem találja
… helyét, nyugtalan.A számadást elkészítette. Tudja, hogy sokan őrzik majd a rossz emlékek között, hiszen sokszor csinált felfordulást, hirtelen zúdította a bajt az emberekre.
Ezért nem vár nagy búcsúztatást, inkább csak lopakodva szeretne felszállni a vonatra, ami tovaröpíti. De sajnos sok-sok nyoma itt marad , még sokáig az emberek lelkében. Nehéz lesz begyógyítani a sebeket, amit a sok vízzel, árral, iszappal, viharral okozott.
A körhinta
…lassít, majd megáll, és mi, utasok leszállunk róla. Eltelt egy év, körbe utaztuk az évet.Jártunk télben, tavaszban/?/, nyárban, őszben, majd ismét télbe érkeztünk. Közben elmúlt felettünk egy esztendő.
Az utazás során sok minden ért bennünket:apró örömök, bajok, gondok.Nem volt könnyű az út, amit megtettünk.Rengeteg nem várt akadállyal kellett megküzdenünk.De megérkeztünk. Már ez is nagy dolog, bár igaz, hogy a hinta kezdi hamarosan a forgást, amibe tetszik, nem tetszik , újra be kell szállnunk.
Az Élet
…pedig folytatja útját tovább. Tulajdonképpen ott, ahol abba se hagyta, hiszen meg nem áll, forog tovább, tovább…
vadvirág
Ez volt a 2010. év, Álom havának 31.,Szilveszter napja
Oldal ajánlása emailben
X