Ilyen az élet
2010 november 18. | Szerző: kisiren
Amikor a reggel könnyezve köszönt rád,
és sűrű ködfátyol takarja el a látóhatárt,
ahová minden reggel gyönyörködve néztél,
és szinte érezted a szabadon szálló gondolatok kellemes örömét,
amikor tegnap még a tavasz melege fürdetett,
a cinkék kedves dallama zenélt neked,
akkor nehezed tudod elfogadni,
hogy a melengető napfény helyett ez a párás mosókonyha gőze telepszik rá mindenre.
Igazán most tudod csak értékelni azt a novemberi ajándékot,
hogy nap,
mint nap sütkérezhettél simogató fényénél.
Bár jól tudod,
hogy minden jó után rossz jöhet,
mégis nehéz elfogadni az ilyen állapotot,
mert zsigereinkben mindig a jóra,
a szépre vágyunk…
vadvirág
2010. Őszutó 322. napja
2010 november 17. | Szerző: kisiren
Ha eljön majd a nap, amikor már öregnek láttok, pedig még nem is leszek az, legyetek hozzám türelmesek és próbáljatok megérteni!
Ha
leeszem a ruhámat ……, ha nem tudok rendesen felöltözni ……,
legyetek türelemmel hozzám! Jusson eszetekbe azok az idők, amikor én
tanítottalak benneteket erre!
Ha beszélek Hozzátok, és ezerszer
elismétlem ugyanazt a dolgot ……., ne szakítsatok félbe …….,
hallgassatok végig! Amikor kicsik voltatok, ezerszer kellett elolvasnom
ugyanazt a mesét, míg el nem aludtatok!
Ha nem akarok megmosakodni
sem, ne szégyenítsetek meg, sem ne feddjetek meg érte ……., jusson
eszetekbe az a millió ötlet, amit kitaláltam , hogy rá tudjalak venni
benneteket a mosdásra!
Ha látjátok, hogy milyen tudatlan vagyok a
technikai újdonságokkal kapcsolatban, ……. adjatok elég időt, és ne
nézzetek rám gúnyos mosollyal …….!
Megtanítottalak sok mindenre
benneteket……., hogy egyetek jókat, öltözködjetek szépen …….,hogy
hogyan nézzetek szembe az élettel!
Ha néha nem emlékszem dolgokra
vagy elvesztem beszélgetésünk fonalát ……., adjatok gondolkodási
időt, hogy eszembe jusson ……., és ha még sem sikerül megtennem, ne
legyetek idegesek rám ……., és ami a legfontosabb, az nem a
mondanivalóm, hanem az, hogy Veletek legyek, és figyeljetek rám…….!
Ha valaha nem akarok enni, ne erőltessétek! Jól tudom, mikor kell ennem és mikor nem!
Ha
gyenge lábaim nem engednek sétálni, ……. nyújtsatok kezet …….,
ugyanúgy, ahogy azt én tettem mikor Ti tanultatok járni!
És amikor
egy napon azt mondom nektek, hogy nem akarok tovább élni ……., hogy
meg akarok halni ……. ne legyetek dühösek rám ……. egyszer ezt is
megfogjátok érteni …….!
Próbáljátok meg megérteni, hogy a koromat nem megéltem, hanem túléltem!
Egy
nap majd megértitek, hogy minden hibám ellenére, mindig a legjobbat
akartam Nektek, és hogy az utat szerettem volna előkészíteni !
Ne
érezzetek szomorúságot, sem dühöt vagy tehetetlenséget, ha a
közeletekben vagyok! Legyetek mellettem, próbáljatok meg megérteni, és
segítsetek nekem, ahogy azt én tettem, amikor megszülettetek!
Segítsetek
járnom ……. segítsetek befejezni utam szeretettel és türelemmel!
Megfizetlek majd Benneteket egy mosollyal és azzal a mérhetetlen nagy
szeretettel, amellyel mindig is szerettelek!
Szeretlek benneteket Gyermekeim!
2010 november 16. | Szerző: kisiren
Egyszer…
Egyszer majd visszanézve észrevesszük,
hogy ami fontos volt nekünk,
nem is pénzbe került.
Douglas Pagels
vadvirág
Csodálatos világ…
2010 november 15. | Szerző: kisiren
Csöndes,
halk léptekkel érkezett,
kicsit álmosan,
ködfátyol takarta el tekintetét,
aztán egyre tágabbra nyitotta nagy szemeit,
majd aranysárga sugarait kinyújtotta,
melyek finoman átkaroltak,
melengettek,
mint tavasszal,
majd szép hetet,
hétfőt kívánt.
Kellemes az ilyen vendég érkezése.
Bárcsak sokáig ö költögetne még!
vadvirág
Csodálatos világ…
2010 november 14. | Szerző: kisiren
Szép napot kaptunk ma is ajándékba a természettől.Ilyenkor csábítóan hívogatnak az erdők, patakok, üzennek szinte, hogy a szoba helyett menjünk a szabadba!
Érdemes felkeresni egy-egy várat, történelmünk dicső múltjából, és onnan gyönyörködni kis hazánk szépséges tájaiban, közben élvezve az erdei levegő tisztaságát, a ránk mosolygó napsugarakat, a pompás panorámát, a gyaloglás örömét.
Sokan tettek így ma is. Jó látni, hogy egyre jobban terjed itthon is a túrázás, a mozgás szeretete, hiszen annyi látnivaló van körülöttünk, amit érdemes megfigyelni, észre venni. Még tarthatna sokáig ez a barátságos őszutó!
vadvirág
Ilyen az élet
2010 november 14. | Szerző: kisiren
Bölcs gondolatok másoktól…
“Már az óvodában megtanultam, hogyan éljek, mit tegyek, mind az óvodában tanultam meg.
Íme, amit ott tanultam:
Ossz meg mindent másokkal!
Ne csalj a játékban!
Ne bántsd a másikat!
Mindent oda tegyél vissza, ahonnét elvetted!
Rakj rendet magad után!
Ne vedd el a másét!
Kérj bocsánatot, ha valakinek fájdalmat okoztál!
Evés előtt moss kezet!
A frissen sült sütemény és a hideg tej tápláló.
Élj mértékkel!
Mindennap tanulj, gondolkodj, rajzolj, fess, énekelj, táncolj, játssz és dolgozz egy keveset!
Délutánonként szundíts egyet!
A nagyvilágban óvatosan közlekedj, fogd meg a társad kezét és ne szakadjatok el egymástól!
Ismerd fel a csodát!”
2010 november 14. | Szerző: kisiren
Legyen
a mai napunk olyan derűs,
vidám,
harmonikus,
mint ahogy
a felkelő Nap köszöntött ránk!
vadvirág
Csodálatos világ…
2010 november 13. | Szerző: kisiren
A tóparti fák alatt sétálva,
gyönyörködöm az őszi tájban.
Mindenütt csend,
pedig a park tele emberekkel,
de valahogy mégis némaság ül a tájon.
Nézem a levelek utolsó táncát,
ahogy a szél letépi, keringőt járva
forgatja őket,
anyjuk még utánuk kap csupasz ágaival,
de már nem tud segíteni rajtuk.
Pihenni készül minden,
de a kiültetett nagyfejű,
vidáman bólogató tarka árvácskák,
a fákon daloló cinkék
azt súgják:
-Élvezzétek még az őszi nap cirógatását,
a természet szépségét!
vadvirág
2010 november 12. | Szerző: kisiren
Egy szonáta dallamára..
Nézem a szürke ködfátyolt, ahogy beborította az eget. Megelégelte, hogy minden reggel a napsugarak köszöntötték az ébredőket, úgy érzi, most már az ő ideje jött el.
Hátulról persze csiklandozzák a nap sugarai, de ő szigorúan ellenáll nekik, míg nem egy bátor fénysugár kihasználta a kínálkozó lehetőséget, kibújt a résen, rámosolygott az ébredező világra.Észrevette ezt a mord ködasszonyság, ás gyorsan összehúzta takaróját, nem engedve utat a fénynek.
Még a néma fák is csöndesen hullajtják könnyeiket, siratják a játékos sugarakat…
Ahogy kinézek a kertbe, látom, hogy már csak itt-ott himbálózik egy-egy aranysárga levél a fákon, Őszapó igencsak megtépázta őket.Ezek a levelek még jelzik, hogy nem is olyan rég,, az aranyszínű napfény festette őket is hasonló, meleg színekre.
Azóta a levek zöme már zokogva elbúcsúzott a tehetetlen faanyótól. Sokan közülük még a fák alatt, vagy egy-egy levélkupacban várnak, jobb sorsban reménykednek.Itt-ott felsír még egy-egy levél, megsiratva famamáját, de hiába.Az idő könyörtelen.
Hová bújt el vajon, hiszen az előbb még itt csillogott, ragyogott az a gyöngyszem?! Keresem mindenütt, ágy alatt, fiókban, de hiába. Nyoma veszett, mintha sose lett volna.Pedig az előbb még megvolt.
Robog, csobog a kispatak vize, ahogy száguld lefelé. Cseppjei játékosan pattognak, táncot járva a hegyi patak szonátájának dallamára.Egyszer csak egy vidáman táncoló cseppecske kipattan a mederben lévő kőről, ki egyenesen a part menti avarra, majd eltűnik végleg.Ő már sosem látja meg a nagytestvért, a minden cseppet befogadó tenger habjait.
vadvirág
Őszutó,12. napja
Csodálatos világ…
2010 november 18. | Szerző: kisiren
Amerre én jártam, kövek énekeltek,
Mert az édes anyám izent a köveknek,
Szíve ment előttem követnek.
Mécs László
vadvirág
Oldal ajánlása emailben
X