2010 november 28. | Szerző: kisiren |

 Csalafinta sütemény

Mézes sütemény receptjeit olvasgatom, nem mintha nem volna nekem is egy jó pár már begyűjtve, de ez az a sütemény, amelyik oly sokszor okozott meglepetést, ezért mindig alapos gonddal készülök a sütéséhez.

Egy-egy recept alapján egyszer isteni a mű, máskor bizony nem úgy sikeredik, ahogyan szeretném, pedig mindent úgy csinálok, mint máskor, mégis tartogat számomra meglepetést.

Pedig e szürke napokon  szeretem e  süteményt sütni, mert finom, fűszeres  illata napokig kellemesen terjeng a lakásban, sőt ahol tárolom, ott addig, amíg el nem fogy.

Míg a többi süteményt csip-csup összecsapom, változtatok a recepten,addig ennek sütésére nagyon készülök, mert egyszer igencsak  megtréfált.

Jó pár éve már, egy augusztusi nyári napon nekiláttunk esküvői süteményeket sütni.Persze a repertoárban szerepelt mézes is.Bevált, régi recept szerint állítottam össze a tésztát, majd kisütöttük.Mikor megsült szép is volt, kellemes illatot árasztott, de mikor kihűlt, nagyon kemény lett, olyan fogtörő. -Mi lesz ebből?-tépelődtem, majd gondoltam, ha jól becsomagolom, majd csak megpuhul.Ez hétfőn volt.Kedden kőkemény a sütemény, szerdán még keményebb, csütörtökön még inkább.Mi legyen a sorsa? Hiszen több tepsivel sütöttünk belőle.Fogtam a ruhaspriccelőt, teletöltöttem vízzel, és a süteményeket alaposan lelocsoltam  ,ahogy a vasalni való ruhákat szoktam , majd ismét lezártam.

Aztán az esküvőn nagyon kellemes meglepetés ért. A legkapósabb ez a süti lett, ez fogyott el a leghamarabb, mert addigra nagyon finom , kellemes lett a tésztája

Azóta minden mézes sütésekor előjön e történet, jót nevetek raja, de biztonságból a recepteket újra meg újra átolvasom, összehasonlítom, mert bizony szinte mindegyikben van egy kis eltérés, ami elég ahhoz, hogy meglepetést okozzon.

vadvirág