Tűnődés az élet apró dolgairól

2010 november 23. | Szerző: kisiren |

 Mennyi “új” ötlet, mennyi hirtelen elhatározás.Volt már ilyen egy párszor, aztán mi lett belőle?Még nagyobb káosz.De hova ez a sietség, kapkodás? Eddig nem sürgetett az idő?

Ha eddig is tette volna mindenki a dolgát becsületesen, nem itt tartanánk! Felesleges állandóan nagy emberek mondására  hivatkozni, hiszen látnunk kell, az idő tovaszállt. A régmúltat visszahozni nem lehet, de azok a mondások nem/részben érvényesek ma már, mert lett egy óriási változás, ami befolyásolta mindannyiunk életét.

Mennyi divatos új szó, amit ha lefordítunk magyarra, rájövünk, hogy az okos, művelt, hivatását szerető pedagógus már réges -régen alkalmazta azt.Nincs új a nap alatt-mondhatnánk.Mint ahogyan azt is tudták elődeink, hogy “Ép testben, ép lélek”, és aszerint neveltek.

A nevelés fő területei között arányos volt az elosztás, sok-sok mindent figyelembe véve,így a tantárgyak összhangja harmonikusan illeszkedett egymáshoz.Mert minden nevelési terület egyformán fontos! Aki ezt nem látja, és úgy dönt fontos kérdésekben, bizony újabb bajok előidézője lesz. Hány , meg hány példa van rá.

Sokszor tűnődöm.Hogy volt az, hogy Comenius tanított a kicsiktől kezdve, rajzos , játékos ábécét készített, könyveket, tankönyveket írt, kutatott állandóan, és mindezt sikerrel. Miért? Mert valamit nagyon-nagyon jól csinált, ami ma is követendő példa.A vállalt feladatokat teljes odaadással végezte.Alázattal, hivatásszeretettel.Nem volt kapzsi, telhetetlen ember. Más értékrend volt fontos a számára.Eltanulhatnánk mi is tőle mindezt.

vadvirág