A tóparti fák alatt sétálva,
gyönyörködöm az őszi tájban.
Mindenütt csend,
pedig a park tele emberekkel,
de valahogy mégis némaság ül a tájon.
Nézem a levelek utolsó táncát,
ahogy a szél letépi, keringőt járva
forgatja őket,
anyjuk még utánuk kap csupasz ágaival,
de már nem tud segíteni rajtuk.
Pihenni készül minden,
de a kiültetett nagyfejű,
vidáman bólogató tarka árvácskák,
a fákon daloló cinkék
azt súgják:
-Élvezzétek még az őszi nap cirógatását,
a természet szépségét!
vadvirág