Ilyen az élet

2010 november 8. | Szerző: kisiren |

Korai vendég

 Még sötét volt, amikor valaki kopogtatott.Gyorsan összeszedtem szanaszét heverő darabjaimat, majd az ajtóhoz léptem, ahol várakozott a vendég. Kinyitottam az ajtót,friss, üde lehelete megcsapott.  Beengedtem.-Jó reggelt, derűs napot!- köszönt rám, majd kalapját, kabátját levette, a fogasra akasztotta, én pedig beljebb invitáltam .

Leült az asztal mellé. Kávét töltöttem neki egy csészébe. Lassanként kortyolgatva megitta, közben beszélgettünk.A szeretetről, mely e napon is a legfontosabb legyen, pozitív gondolatokról, annak fontosságáról. Elfogyasztva a kávét, kívánt e napra és a hét többi napjára is békét, nyugalmat, jókedvet, türelmet.Majd vette kalapját, kabátját, tovább sietett, hogy másokat is elsőként  köszönthessen .

Ahogy kikísértem, kiléptem utána a teraszra, láttam, hogy az égbolt sötétje hasadozik, a résen vöröslő folt jelzi a napkeltét.Szép volt e novemberi ébredés. -Jó reggelt mai nap!Legyen béke , nyugalom az emberek lelkében!

vadvirág

2010. Őszutó, 8. napja